Hirdetés
A hét második felében kerül sor a „Mi újság az EU-ban?” című konferenciára. Mi adja a rendezvény apropóját? Miért éppen Önök szervezik?
Az április 9-10-én megrendezett konferencia célja az EU és a média kapcsolatának vizsgálata. A rendezvény ötletét az adta, hogy civil szervezetként magunk is gyakori résztvevői vagyunk az EU ismertetését célzó eseményeknek, azonban azt tapasztaljuk, hogy ezeken keresztül csak egy korlátozott, az EU iránt már érdeklődő kör szólítható meg. Úgy véljük, széles társadalmi rétegek csakis a médián keresztül szólíthatók meg, azonban a sajtó mintha maga is bizonytalan volna, hogy az uniós híreket melyik rovatban közölje, vagy egyáltalán közölje-e. Csatlakozásunk után öt évvel és az idei EP-választások előtt két hónappal úgy véljük, különösen aktuális ennek a kérdésnek a megvitatása.
A Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesületet a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakos hallgatóinak egy csoportja alakította 2004 nyarán azzal a céllal, hogy a külpolitika bizonyos kérdéseivel elmélyültebben foglalkozhassanak. Az Egyesület szakmai profilját a mindenkori tagság határozza meg, így a kezdetben biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozó kutatások mára kibővültek az Európai Unióval, valamint a visegrádi együttműködéssel foglalkozó műhelyekkel. Különböző szakmai programok mellett rendszeresen szervezünk előadásokat középiskolai diákok, egyetemi hallgatók és a szélesebb közönség számára, emellett két elektronikus folyóiratunk, az Európai Parlamenti Szemle és a Biztonságpolitikai Szemle publikációs lehetőséget nyújtanak diákok, doktorandusz hallgatók és kutatók számára.
Mit várnak a felszólalóktól? Ez is csak egy konferencia lesz a sok közül, vagy remélnek konkrét eredményeket is?
Illúzió lenne azt gondolni, hogy egyetlen rendezvény azonnali szemléletváltást eredményez, főleg, hogy a médiát jelenleg a gazdasági válság és belpolitikai kérdések uralják. Reméljük ugyanakkor, hogy a konferencia ráébreszti az érdeklődőket arra, hogy a nem elsődlegesen közösségi témájú hírek vonatkozásában is lehet – sőt kell – uniós dimenzióról beszélni, hogy teljes körűen tájékoztassuk az állampolgárokat.
Említette, hogy az újságírók az egyik célcsoport. Gondolja, hogy a zsurnaliszták multiplikátorként hatnak majd az uniós kommunikációban?
Úgy gondoljuk, konferenciákon, egyéb rendezvényeken – amelyek az Unióval kapcsolatos ismeretterjesztő tevékenység fő fórumát jelentik – csak korlátozott létszám szólítható meg, ráadásul főleg azok, akik alapvetően érdeklődnek a közösség jövője iránt. Uniós tagságunk azonban mindannyiunk életére kihat, ennek ellenére az átlagembernek kevés információja van arról, hogy mennyiben befolyásolja az ő mindennapjait, milyen lehetőségeket tartogat számára az EU-tagság. A széles rétegek tájékoztatásában a jelenleginél nagyobb szerepet kell vállalnia a médiának azzal, hogy felhívja a figyelmet a közösségi dimenzióra. Számítunk ugyanakkor a civil szféra megjelenésére is, hiszen ők a már említett rendezvényeken rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek össze arról, hogy mi az, ami érdekli az embereket és miért nehéz közérthetően beszélni az Unióról. Harmadik célcsoportunk az egyetemisták köre, akik például az Erasmus csereprogram, vagy a munkavállalási lehetőségek bővülése révén testközelből tapasztalhatták az uniós tagság előnyeit.
Az Európai Unió nem túl ismert és nem túl népszerű szervezet az állampolgárok körében, az újságírók pedig többnyire a hibákat keresik a hivatalos kommunikációban. Úgy gondolják, hogy az újságírók aktívabb részvétele ennek ellenére az uniós kommunikáció hasznára válhat?
Véleményünk szerint a népszerűtlenség és az információhiány nagymértékben összefügg, azonban a konferencia elsődleges célja a tájékoztatás és nem a népszerűsítés. Nem gondoljuk, hogy az Unió tökéletes lenne, és minden problémát egyszerre megoldana a Közösség hatásköreinek kiszélesítése. Ugyanakkor tagságunk tény, és amíg egy állampolgár nem tudja, hogy mit várhat az Uniótól, sem elvi, sem gyakorlati síkon nem várható, hogy megalapozott véleménye legyen az Uniós lét előnyeiről vagy hátrányairól. Az Unió hivatalos kommunikációja önmagában képtelen megváltoztatni az állampolgárok szemléletét, mint ahogy egy általunk használt mosóporról sem a reklám alapján formálunk véleményt, hanem az alapján, hogy elégedettek vagyunk-e a hatásával, vagy sem. Ehhez azonban elengedhetetlen tisztában lenni azzal, hogy a mosópor a ruhák tisztítására alkalmas, és az ebéd elkészítését nem várhatjuk tőle. Az analógiával élve az április 9-10-i konferencia célja pontosan ez: megvitatni, hogy mit várjunk – mit várhatunk az Uniótól.
Miből finanszírozzák az eseményt?
A konferencia támogatója az Európai Unió Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökségének Európa a Polgárokért programja, a lebonyolításért pedig a HÖOK a Hallgatókért Alapítvány és a Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület felelős.
Nem árt az objektivitásnak, hogy uniós pénzből kerül megrendezésre a konferencia?
Az objektivitást több okból sem csorbítja, hogy közösségi pályázatból finanszírozzuk a rendezvényt. Egyrészt a pályázati kiírás célja a civil társadalom aktivitásának támogatása volt, ezen belül már saját ötlet volt a konferencia megrendezése. Másrészt a HÖOK a Hallgatókért Alapítvány és a Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület csak szervezői szerepet vállal, a konferencia kerekasztal-beszélgetései és előadásai az általunk felkért szakemberek véleményét fogják tükrözni. Harmadrészt, mint már elhangzott, a rendezvény célja nem a népszerűsítés, hanem a tájékoztatás és együtt gondolkodás arról, hogy milyen is az az Unió, ami körülvesz bennünket.
