Hirdetés
A képviselők eszmecseréjének jelentőségét éppen az adja, hogy a lassan egy éve tomboló gazdasági válságról az EP még nem készített jelentést. Pervenche Berès (S&D), a különbizottság által kinevezett raportőr felhívta a résztvevők figyelmét, hogy bár rengeteg publikáció létezik az európai könyvtárakban a gazdasági válságról, egyiket sem az Európai Parlament írta.
Ezt orvosolandó, az Európai Parlament október 7-én a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság felállítása mellett döntött. A másnaptól számított 12 hónapos megbízatású, nem állandó bizottság feladata, hogy a pénzügyi és gazdasági válságról, továbbá annak Unióra gyakorolt hatásáról értékelést készítsen, illetve intézkedési javaslatokat tegyen az állandó bizottságok és az Európai Parlament számára.
Többdimenziójú megközelítés szükséges
Berès a bizottsági ülés elején elmondta, saját elemzésük összeállításánál a különbizottság tagjainak nemcsak a válság okait kell keresniük a bankok és a gazdaság szemszögéből nézve, de figyelembe kell venniük egyéb aspektusokat is, mint például az energia- és klímaügyi kihívásokat, továbbá a nemzetközi dimenziót, vagyis azt, hogy az Egyesült Államok és a fejlődő országok milyen lépéseket tesznek a válságra válaszolva.
Bár egyes képviselők elsősorban a válság pénzügyi, gazdasági és foglalkoztatási nézeteiről beszéltek, többen egyetértettek a raportőr álláspontjával a tekintetben, hogy az ügy kivizsgálása többrétű megközelítést kíván. Pascal Canfin (Zöldek), bizottsági alelnök hangsúlyozta, a képviselők ne csak a válság pénzügyi oldalát nézzék, hanem a különböző aspektusok közötti kapcsolatokat is. A francia politikus elmondta, a klímaváltozást és az olajárak emelkedését is figyelembe kell venni.
Ne essünk a Lisszaboni Stratégia hibájába!
Göncz Kinga (S&D), az ülés egyetlen magyar felszólalója is emlékeztetett arra, hogy az Uniónak sokat kell tennie az energiabiztonság, valamint a kutatás és fejlesztéspolitika terén. A magyar képviselő egyúttal elmondta, a különbizottsági jelentésnek jövőorientáltnak kell lennie, vagyis realistább kell, hogy legyen, mint a túl optimista Lisszaboni Stratégia.
Egy jó Lisszaboni Stratégia igénye a szintén szocialista Magdalena Alvarez, spanyol képviselőnő részéről is felmerült, a francia Rachida Dati (EPP) -aki képviselővé választása előtt Nicolas Sarkozy kormányának igazságügyi minisztere volt- ugyanakkor hangsúlyozta, a stratégia a 2010 utáni időszakra vonatkozó megújításával is foglalkozni kell. Az Európát a világ legdinamikusabb, tudásalapú társadalmává tenni szándékozó Lisszaboni Stratégia jövőre jár le.
Új megközelítésre lesz szükség a jövőben
Többen egyetértettek abban is, hogy a válság elmúltával új megközelítésre lesz szükség a gazdaság szervezésében. Othmar Karas (EPP) nyomatékosította, az országoknak le kell vonniuk a következtetéseket és nem szabad visszatérniük a régi kerékvágásba. Az osztrák politikus nézetével összhangba helyezhető Anni Podimata (S&D), görög EP-képviselő álláspontja, mely szerint elengedhetetlen a fenntartható fejlődés megvalósítása, amely alatt nemcsak az erőforrásokat, de a munkahelyek megtartását is értendő.
Klinz Wolf (ALDE), a különbizottság elnöke az ülés végén rámutatott, jelen helyzet bizonyos szempontból egy jó lehetőség, hiszen a gazdasági válság értékelésekor és a jelentés elkészítésekor egy olyan rendszeren kell változtatásokat hozni, mely amúgy is rossz irányba haladt.
IMF-gondnokság és az euró
A jövőbe tekintő gondolatok ellenére a jelen pénzügyi és gazdasági kérdései végig előtérben voltak. A bizottsági ülésen szóba jött, hogy az IMF-hitelre szorult országok nem tudnak előállni a kilábalásukhoz szükséges stratégiával, mivel kezük meg vannak kötve. Az eszmecsere során konkrét nemzeti példák, problémák is felmerültek. Ilyen volt a szintén IMF-hitelt igénybe vevő Lettország esete is, amire Arturs Krišjānis Kariņš (EPP) hívta fel a figyelmet.
A lett képviselő kifejtette, a gazdasági válság által 30 százalékos GDP-visszaeséssel szembesülő balti államokban monetáris bizonytalanság van jelen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amíg Lettországban nem lesz euró, addig nem lesznek befektetések sem, vagyis nincs mód a gazdasági felépülésre. Éppen ezért Kariņš felvetette annak kérdését, hogyan lehetne a balti országokat beléptetni az euró-övezetbe.
Nem a jövő, hanem a jelen válságára kell megoldást találni
Bár a képviselők közös céllal ültek össze, nem mindenki értett egyet a napirendi tervezettel. Marita Ulvskog (S&D) kifogásolta, hogy a különbizottság egy lehetséges következő válság elkerülését kívánja elérni ahelyett, hogy elsősorban a mai válság megoldására összpontosítana. A svéd képviselőnő nyomatékosította, a jelen krízis egy szociális és munkaügyi válság, mely rengeteg embert érint, így erre a krízisre most kell válaszolni, és nem a következőre felkészülni.
