Hirdetés
A két miniszterelnök a múlt heti uniós csúcstalálkozón egyeztetett (június 18-19.) az EPP jelöltekről Wilfried Martens, az EPP elnöke és Joseph Daul, az EPP-ED képviselőcsoport elnökének jelenlétében. A megbeszélés azonban sikertelennek bizonyult, mivel mindkét kormányfő ragaszkodik a saját jelöltjéhez, így az EPP júliusban titkos szavazáson fogja eldönteni, kit jelöljenek az Európai Parlament élére, a Parlamentben pedig várhatóan a hónap közepén szavaznak a parlamenti elnök személyéről.
A Tanács ülése után Jerzy Buzek egykori lengyel kormányfő van jobb helyzetben, ugyanis Németország után újabb nagy tagállam csatlakozott a támogatóinak sorába. Nicolas Sarkozy francia elnök a két napos csúcstalálkozó utáni sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy Buzek személyében kiváló jelöltjük van az EP élére, és a lengyel politikus megválasztása „egy nagyon pozitív jelzés lenne kelet-európai barátainknak.”
Buzek megválasztásával először kerülne kelet-európai politikus uniós intézmény vezető posztjára, és ez szimbolikus jelentőségű lépés lenne a volt szocialista tagállamok felé. Maga a jelölt a Polskie Radionak adott interjújában diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy mindkettőjüknek 50-50 százalék esélye van, hiszen az olaszoknak több képviselőjük van az EPP-ben, mint a lengyeleknek. Ugyanakkor Buzek mellett szól, hogy mind Donald Tusk lengyel miniszterelnök, mind az ország államfője, Lech Kaczynski is mindent megtesz sikeréért, Mauronál pedig inkább az ellenérvek vannak túlsúlyban. Az olasz politikus pártja ugyanis Silvio Berlusconi pártja, a Forza Italia. Az olasz miniszterelnök azonban az egyik legrosszabb hírű politikus Brüsszelben.
A két alapító tagállam támogatása mellett – nem hivatalos források szerint – Buzek természetesen számíthat a kelet-európai országok voksaira is, hiszen a volt szocialista tömb országainak EPP-ED képviselői a szlovén néppártiakkal kiegészülve várhatóan a lengyeleket fogják támogatni a kérdésben, így ezen tagállami képviselők szavazataival a Tvn24.pl számításai szerint a 264 EPP képviselőből 151 Buzeket támogatná.
A déli tagállamok, mint Görögország, Spanyolország, Ciprus, Málta és Portugália viszont inkább az olasz jelölt mellett foglalnak állást, ám az ezen tagállamok összes néppárti képviselőinek száma mindössze 81. A skandináv félsziget tagállamainak, illetve a Benelux országok, Írország és Ausztria EPP képviselőinek álláspontja még bizonytalan, ám ők is csak 32 szavazattal rendelkeznek összesen.
Berlusconi mindezek ellenére kitart saját elképzelése mellett, és azzal érvel, hogy Mauro személyében a legjobb ember kerülne az EP élére, hiszen jelöltje hívő katolikus (ezzel az indokkal azonban veszélyes vallási kérdéseket pedzeget az olasz kormányfő), illetve pártja több képviselőt küldhet az uniós közgyűlésbe, mint Tusk Polgári Platformja. Berlusconi érvként használja továbbá, hogy bár Olaszország a Közösség alapító tagja, Romano Prodi bizottsági elnöklése óta az olaszok nem töltöttek be komolyabb szerepet az uniós intézményekben.
Az elemzők szerint azonban Berlusconi ragaszkodása Maurohoz csak diplomáciai húzás, azért hogy a biztosi posztok kiosztásánál, illetve az Európai Központi Bank elnöki székének betöltésekor az olaszok jobb tárgyalási pozíciókból indulhassanak. Ezeket a véleményeket látszik alátámasztani az is, hogy az uniós csúcstalálkozó végén maga Berlusconi is elismerte, Buzeknek nagyobb esélye van az EP elnöki posztjára, mint Mauronak, de ennek ellenére nem vonja vissza jelölését.
Ráadásul Buzek nem csak az EPP-n belül élvezne támogatást, hiszen korábban a Zöldek elnöke, Daniel Cohn-Bendit is üdvözölte a volt lengyel kormányfő jelölését. A német Handelsblatt értesülései szerint az Európai Szocialisták (PES) is támogatják Buzeket. Bár a PES elnöke, Martin Schultz maga is pályázott az EP vezető tisztségére, a nemzeti elvek alapján két azonos állampolgárságú személy egymás után nem vezetheti a Parlamentet, a jelenlegi néppárti elnök, Hans-Gert Pöttering és Martin Schulz pedig mindketten német állampolgárok.
A szocialistáknak nem állt érdekében a posztról hosszabb vitát nyitni, mivel a néppárti frakciónak nincs abszolút többsége az új Parlamentben, ezért a 2004-2009-es ciklusban bevált módszer alapján, az EP elnöksége várhatóan ismét megosztott lesz. Ez lehetővé teszi Schulz számára, hogy 2011-től az EP élére álljon, a jelöléshez viszont szüksége lesz más csoportok támogatására. Ha Schulz most nem harcol a posztért, a PES megegyezhet a Néppárttal a kölcsönös támogatásban.
