Hirdetés
Frassoni úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek és a választások iránt érdektelen nemzeti média hibáztatható az EP-választásokon való alacsony részvétel miatt. „Mindenhol problémák vannak az európai politika reprezentativitásával [és] mindenhol csökken a választásokon résztvevők aránya,” mondta a képviselőnő, aki egyben úgy véli, „összeurópai szinten ez még erősebben jelentkezik”.
Frassoni szerint a probléma részét képezi az is, hogy az EU-ról alkotott általános kép szerint az Unió túl nagy hatalommal bír és túl messze van az állampolgároktól ahhoz, hogy azok befolyásolni tudják a döntéseit. Az az uralkodó vélekedés, hogy az Európai Parlament nem különbözik az Európai Bizottságtól vagy a Tanácstól, sőt többnyire egy és ugyanazon intézménynek tekintik.
„Az emberek nem érzékelik, hogy a Parlament az a hely, amin keresztül befolyást tudnak gyakorolni,” mondja Frassoni. „Így a tény, hogy a Parlament egyre több hatáskörrel rendelkezik, nem számít a szavazók szemében, amíg nem értik meg a különbséget [az egyes intézmények között]. Azt hiszem a legfontosabb dolog, amit tehetünk annak érdekében, hogy az emberek elmenjenek szavazni az, hogy segítünk megérteni, hogy van a kezükben megosztásra váró hatalom.”
Frassoni a nemzeti kormányokat is felelősnek tartja az alacsony részvétel miatt. „Amikor az emberek azt hallják, hogy a valós munkát a nemzeti parlamentek végzik és minden rossz dolog Európából érkezik, akkor természetesen nem könnyű őket választásra bírni.”
A Bizottság elnökének megválasztása
A választók biztatásaként Frassoni jövőre olyan kampányt szeretne látni, ami „konkrét problémákról vitázik, nem általános kérdésekről. Konkrét pártpolitikai álláspontokra is szükség van, ez számít az embereknek”.
Újra felvetette a Zöldek radikális ötletét is, ami egy összeurópai szinten megrendezett szavazást javasol a Bizottság elnökének kiválasztására. „Szeretnék fantasztikus kampányokat, transznacionális listákat látni az európai pártoktól, a lista élén pedig szeretném, ha az Európai Bizottság elnöke állna. Közelebb kell kerülnünk a tűzhöz.”
Bár Frassoni elismerte, valószínűtlen, hogy ez 2009-ben megtörténjen, hangsúlyozta, „fennáll a lehetősége, hogy a különböző pártok – akár transznacionális listák nélkül is – egymás ellen fognak kampányolni és különböző embereket fognak javasolni a Bizottság élére. Ez valós politikai értelmet adna a folyamatnak és elveszi a vita nemzeti színezetét.”
A képviselőnő említést tett a Zöld Párt 2004-es összeurópai kampányáról, amikor a nemzeti zöld pártoknak lehetőségük volt rá, hogy nemzeti szinten azonos „arculatot” öltsenek, és azonos üzeneteket közvetítsenek. „Úgy gondolom, hogy a [nemzeti Zöld] pártok, akik 2004-ben az európai dimenzió mellett döntöttek – ilyenek voltak a franciák és a németek például -, csak nyertek a kezdeményezésből. Frassoni ugyanakkor kemény szavakkal illette azokat, akik nem követték ezt a mintát: „Akik nem éltek a lehetőséggel – mint az olaszok – hibát követtek el, azt hiszem buta dolog volt így tenni.”
Elbújni a zöldben
Frassoni az európai pártokat is bírálta, mivel szerinte azok kifelé úgy tesznek, minta tenni akarnának a klímaváltozás ellen, de valójában a „zöld” retorika mögött nem tesznek konkrét lépéseket. „A valóság az, hogy az emberek csak beszélnek a politikai prioritásaikról, de nem mennek elég messzire. Amikor beszélnek róla, olyan javaslatokat tesznek, melyeknek könnyű a megvalósítása, vagyis „konszenzust lopnak”. Átmegy az üzenet, miszerint „igen, a klímaváltozás éppen most történik, de ahelyett, hogy azt tennék, mait a Zöldek javasolnak - például csökkentenék a fogyasztást, új technológiájú autókat fejlesztenének, vagy a megújulókba fektetnének be -, ehelyett csökkentik az üzemanyagok adóját, kicsit kevésbé szennyező autókat gyártanak vagy a nukleáris energia ösztönzésére koncentrálnak”.
