Hirdetés
Egyre európaibb ügyek
Az elmúlt nyolc hónapban Európa több válságot is megért: A Lisszaboni Szerződéssel és annak ír elutasításával kapcsolatos intézményi dilemma, a Grúziában és a Közel-Keleten előállt vészhelyzetek és az egyre terebélyesedő pénzügyi és gazdasági válság, amely széleskörű szociális elégedetlenséget váltott ki Európa-szerte.
Ebből fakadóan a politikusok úgy vélik, hogy az EU állampolgárai szerint a gazdasági kérdések –hasonlóan az energiabiztonság és a klímaváltozás ügyéhez- jelentős részben Európa hatáskörébe tartoznak, és ez várhatóan az idei EP-választások nagyobb részvételi arányában is tükröződik majd. Egy ilyen változás az európai demokráciának is új lendületet adhat.
Jo Leinen, az Európai Parlament német szocialista tagja az EurActiv-nak elmondta, hogy az európai pártok számára „soha nem volt jobb alkalom arra”, hogy bemutassák az „európai dimenziót”.
Bár azzal, hogy a lehetőség adott az európai pártok számára, Sebastian Kurpas, a Centre for European Policy Studies (CEPS) kutatója is egyetért, arról azonban kevésbé van meggyőződve, hogy a pártok ezt úgy tudják kihasználni, hogy az növelje a választások részvételi arányát. Az EurActiv-nak nyilatkozva elmondta, hogy minden „attól függ, hogy az európai politikai pártok mennyire tudják hiteles válságkezelőként bemutatni az EU-t”.
A CEPS elemzője elmondta, „minden párt manifesztójában vannak szlogenek, melyek a gazdasági válságra adott válaszokról szólnak, a kérdés azonban az, hogy képesek-e a puszta szlogeneken túl valami konkrétat felmutatni”.
Kurpas szerint a választások valójában ismét 27 nemzeti választás formájában fognak lezajlani. Ezt a véleményt osztja Agnieszka Łada, a Polish Institute of Public Affairs munkatársa is. Łada az EurActiv-nak elmondta, „az emberek egyszerűen nem fogják látni az Európai Unió és a válság közti kapcsolatot”, ezért arra számít, hogy a nemzeti preferenciáik alapján fognak szavazni.
A civil társadalom korán lépett
A civil élet szereplői meglepően aktívan készülnek az idei európai választásokra. A legtöbb NGO (nem kormányzati szervezet) részletes politikai állásfoglalást dolgozott ki, elég korán ahhoz, hogy befolyásolja az európai pártok választási programjait.
Fintan Farrell, az EU Civil Society Contact Group elnöke az EurActiv-nak elmondta, ez jól mutatja, mennyire elszántak a civil élet szereplői, és bizonyítja, mennyire akarják, „hogy meghallgassák az érveiket a választások előtti vitákban”. Farrell szerint a civilek azt is biztosítani akarják, hogy a jelöltek felfigyeljenek „az állampolgárok mindennapi életére is kiható, kulcsfontosságú kérdésekre”.
Hozzátette: „Azt is biztosítani kívánjuk, hogy ezek a kérdések ne csak a politikai ígéretek, hanem konkrét politikai lépések szintjén is megjelenjenek.”
Jól ismert arcok és új pártok
A 2009-es választásokat uraló egyének és pártok kevés meglepetéssel szolgálnak. Franciaországban két jelenlegi miniszter is ringbe száll (EurActiv.com 27/01/09).
A francia UMP párt parlamenti hivatalnokai szerint a francia államfő, Nicolas Sarkozy az elmúlt hónapokban többször is arra bíztatta a pártot, hogy ismert politikusokat küldjön Brüsszelbe. A konzervatív pártnak az a célja, hogy növelje Franciaországban az európai uniós ügyek tekintélyét. Sarkozy nemrég „történelminek” nevezte azt a lépést, hogy két miniszter, Michel Barnier és Rachida Dati is a párt választási listájának élére került.
Brüsszeli diplomaták azonban az EurActiv-nak elmondták, a francia államfő szavai csak puszta retorika, Dati-t valójában így kívánták eltávolítani.
A szakértők egy dologban egyetértenek: Az idei EP-választásokat követően több fiatal és több nő lesz az Európai Parlament képviselői között.
Az European Women's Lobby (Európai Női Lobbi) kampánya, amelyet azért indított, hogy több nő vegyen részt a döntéshozatalban, eddig mintegy 10.000 aláírást gyűjtött. Az aláírások között olyan prominens politikusok neve is szerepel, mint José Manuel Barroso, Margot Wallström, vagy a magyar biztos, Kovács László. Az Európai Parlament első elnöke, Simone Veil szerint 1979 (ekkor állt fel az első közvetlenül választott EP) óta „a nők kisebbségben vannak” az Európai politikában.
A 2009-es év újdonsága lehet az is, hogy új pártok jelennek meg. A brit konzervatívok ugyanis kiválnának az EPP-ből (EurActiv.com 12/01/09), hogy új közép-jobb pártot hozzanak létre, mely részeiben euroszkeptikusnak is mondható. Mivel az európai szabályok szerint egy frakció alakításához a tagállamok legalább ötödéből kell képviselőket toborozni, erre csak akkor kerülhet sor, ha a britek még öt országból találnak szövetségeseket.
A Lisszaboni Szerződést hevesen ellenző Libertas is indulna a választásokon, sőt több országban is állít jelöltet, így elnyerheti más szélsőséges képviselők helyét. Közben a Nemzetek Európája Unió (Union for a Europe of the Nations - UEN) csoport azért küzdhet, hogy megtartsa a frakció fennmaradásához szükséges képviselőszámot, vagyis a 20 főt. Az UEN akkor kerülhet bajba, ha elveszíti az olasz Alleanza Nazionale nyolc képviselőjét, akik várhatóan Berlusconi Popolo della Libertà pártjával egyesülve átülnek az EPP-be.
Jo Leinen valóban arról beszélt, hogy a 2009-es választások utáni EP színesebb képet mutat majd. A népet képviselő ugyanakkor úgy véli, hogy a mainstream pártok és a kisebb csoportok közti alapvető egyensúly megmarad.
Számít majd az új trend?
Bár ezek a trendek jelentősen befolyásolják az idei választásokat, az EU több magas rangú politikusa szkeptikus marad, ha a változásokról van szó. Véleményük szerint az európai vita felfrissítéséhez nem elegendőek a fent bemutatott trendek, hanem szükséges a jelenlegi intézményi struktúrák megváltoztatása is.
John Burton, korábbi ír miniszterelnök, jelenlegi amerikai nagykövet szerint ezen a választáson „az emberek meglátják majd, hogy az Európai Unió nagyon dolgos és nagyon aktív” a válságok sorának kezelésében: aktívabb, mint a múltban.
Ugyanakkor ő is úgy gondolja, hogy ez még nem elegendő a vita európai szintű pezsgéséhez és az európai demokrácia felfrissítéséhez: „őszintén szólva egy dolgot sajnálok, mégpedig azt, hogy nincs európai szintű közös szavazásunk, hanem 27 nemzeti választás van”.
Jo Leinen szerint még mindig nem késő ahhoz, hogy az európai pártok előnyt kovácsoljanak a sok válságból. Véleménye szerint a májusi hónap lesz a döntő. 
