Hirdetés
Az Európai Parlament honlapjának adatai szerint az EPP-ED képviselőcsoport 263-273 helyre számíthat, szemben a PES-szel, mely várhatóan 155-165 képviselőt küldhet az EP-be. A jelenlegi 785 tagú parlamentben az EPP-ED 284 képviselőhellyel rendelkezik, még a szocialisták 215-tel.
A brit konzervatívok viszont várhatóan elhagyják a képviselőcsoportot, mivel vezetőjük, David Cameron úgy döntött, hogy létrehoznak egy különálló, Lisszabon ellenes politikai csoportot (EurActiv 02/06/09). Még ha az EPP kénytelen is lesz lemondani a körülbelül 60 brit képviselőről, akkor is egyértelműen ez a politikai csoportosulás marad a legerősebb a 736 tagú parlamentben.
A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport (ALDE) az eddigi 103 képviselőhelyével szemben 78-84 mandátumot szerezhet. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja a korábbi 42 székhez képest 52-56-ra növelheti a megszerzett parlamenti helyek számát.
Az euroszkeptikus Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoport, mely korábban 24 hellyel rendelkezett, most várhatóan csak 15-19 képviselőt küldhet az EP-be, miközben a Nemzetek Európájáért Unió Képviselőcsoportja is vesztett parlamenti helyeiből, és az eddigi 44 hellyel szemben most csak 33-37 képviselőhellyel rendelkezhet majd. Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) képviselőinek száma az előbb említett csoporthoz hasonlóan szintén 44-ről csökkent 33-37.
Wilfried Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke szerint a brit és a cseh (ODS) konzervatívok nélkül, akik feltehetően szintén csatlakoznak majd az új konzervatív csoporthoz (EurActiv 02/06/09), az EPP még koherensebb lehet. Martens az EurActiv-nak elmondta, hogy az egyetlen ok, amiért a britek elhagynák a jobbközép képviselőcsoportot az, hogy a szigetországiak nem támogatják a Lisszaboni Szerződést. A brit konzervatívok népszavazást akarnak a szerződésről az Egyesült Királyságban, amennyiben sikerül addigra kiharcolni az előrehozott választásokat.
Jobbközép siker az „az öt nagynál”
Az Unió öt legnagyobb tagállamában – Németországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországba – jól teljesített az EPP. Az EPP alelnöke, a német Hartmut Nassauer azt mondta, hogy elégedett hazája eredményeivel, ahol a konzervatív CDU 30,8 százalékkal nyert a 20,8 százalékot elért rivális SPD-vel szemben.
„Ez egy jó jel szeptember 27-re,” nyilatkozta Nassauer, utalva hazája közelgő nemzeti választására.
Franciaországban Sarkozy UMP-je 28 százalékot szerzett, szemben a szocialisták lehangoló 16,8 százalékával, akiket a Zöldek is majdnem megelőztek, miután a francia Europe Ecologie párt 16,2 százalékot szerzett. Az EPP-ED frakcióvezetője, a francia Joseph Daul azt mondta, hogy képviselőcsoportjuk azért tudott győzelmet aratni a választásokon, mert „Európáról” beszélt és nem bonyolódott ellentmondásokba, mint szocialista ellenfeleik.
Olaszországban Berlusconi Szabadságpártja (PdL) 39 százalékot ért el, még a fő riválisa, a balközép PD 27,5 százalékot kapott.
A választók megbüntették a Szocialistákat
Más országokban viszont számos kormánypárt szenvedett vereséget az ellenzéki pártokkal szemben. Spanyolországban a kormányzó szocialista PSOE 38,66 százalékával alulmaradt a jobbközép Néppárt 42,03 százalékával szemben. Görögországban a kormányzó jobbközép ÚJ Demokrácia Pártja csak a szavazatok 33,9 százalékát szerezte meg az ellenzéki PASOK 36,1 százalékával szemben.
Bulgáriában a szocialista vezetésű koalíció, a két EPP-hez csatlakozni kívánó párt együtt 33,12 százalékot kapott, még a szocialista BSP a szavazatok 18,36 százalékát szerezte meg.
A súlyos gazdasági válságban szenvedő Magyarországon a kormányzó szocialisták mindössze a szavazatok 17, 37 százalékát szerezték meg, szemben a kiemelkedő, 56,37 százalékot szerző ellenzéki Fidesz-KDNP-vel szemben. A szélsőjobb Jobbik jelentős sikert könyvelhet el a szavazatok 14,7 százalékának megszerzésével.
A szélsőjobb hatása
A szélsőjobb néhány tagállamban, főleg Ausztriában és Hollandiában, jelentős támogatást kapott. Hollandiában a bevándorlás ellenes Szabadság Párt (PVV) a második legerősebb politikai erő lett, miután a szavazatok 17 százalékát szerezte meg (EurActiv 05/06/09). Ausztriában, a korábban Jorg Haider vezetése alatt álló Szabadságpárt 13,1 százalékot szerzett, miközben egy másik, általa alapított szélsőjobb párt, a Szövetség Ausztria Jövőjéért 4,7 százalékot kapott.
Belgiumban a bevándorlás ellenes Vlams Belang párt, mely Flandria függetlenségéért is síkra száll, a mostani választásokon 10,43 százalékot szerzett, szemben a 2004-es választásokon elért 11,6 százalékos eredményével.
Bulgáriában az ultranacionalista Ataka 11,28 százalékot szerzett, ami alacsonyabb támogatottságot jelent, mint a 2007-es nemzeti választásokon elért 14,2 százalékos eredménye. Így a párt várhatóan két képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe, ami eggyel kevesebb, mint amennyivel eddig rendelkezett.
Romániában az ultranacionalista Cornel Vadim Tudor vezette Nagy Románia Párt (PMR) 7,2 százalékot szerzett. A Románia 2007-es uniós csatlakozása után tartott választásokon a párt mindössze 4,15 százalékos támogatottságra tett szert, és így nem küldhetett képviselőt Strasbourgba.
Az alacsony részvétel „nem jelenti a legitimáció hiányát”
A korábbi félelmek ellenére az EP választásokon való részvételi arány stabilnak mondható, miután a szavazásra jogosultak 43,39 százaléka járult az urnákhoz. A 2004-es választásokon a részvételi arány 45,9 százalék volt.
A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport (ALDE) vezetője, Graham Watson szerint az alacsony részvételi arányt két féleképpen lehet értelmezni: „Az emberek vagy azért nem mennek el szavazni, mert teljes mértékig elégedettek, vagy pedig azért nem, mert valami nagyon rossz.”
„Azért kell dolgoznunk, hogy eljuttassuk az emberekhez, hogy mi is történik az uniós szinteken, hogy a Euronews közszolgálati közvetítő státuszt kapjon az összes tagállamban, illetve, hogy az Európai Parlament egy részét pán-európai listán keresztül válasszuk meg. Ez talán segíthetne egy európai vitát generálni a 27 nemzeti vita helyett” mondta Watson.
Arra a kérdésre, hogy milyen hatása van az alacsony részvételi aránynak az EP legitimitására, a Brüsszeli Szabadegyetem (ULB) Európai Tanulmányok Intézetének igazgatója, Mario Telo professzor azt válaszolta, hogy: „Helytelen a legitimáció hiányáról beszélni a választások esetében. A jelenség egyik olvasata az lehet, hogy az európai rendszer olyan jól működik, hogy még az euroszkeptikus pártok is be akarnak jutni az Európai Parlamentbe.”
„A részvételi válságért a nemzeti pártokat lehet hibáztatni, akik nem magyarázták el megfelelően az európai ügyeket és a kampányukat nem uniós ügyekben folytatták. Európa még mindig unalmas és túl komplex. A választás eredményei sokkal inkább a nemzeti demokráciák válságára utalnak, és nem pedig uniós szintű krízisre. A tagállamokban egyre inkább tanúi lehetünk a populizmus újjáéledésének, melyet sajnálatos politikai botrányok erősítenek,” magyarázza Telo.
Egy vezető európai parlamenti kommunikációs tanácsadó az EurActivnak elmondta, hogy az alacsony részvételi mutatók ismételten rámutatnak „a nemzeti politikai pártok hibáira, akik nem képesek mozgósítani az állampolgárokat.”
„Az Európai Parlament elindított egy intézményi kampányt, hogy növelje a tudatosságot, de egyetlen politikai párt sem kampányolt az európai kiáltvánnyal”, mondta a tanácsadó, aki azt is hozzátette, hogy egyetlen párt sem említette, hogy a nemzeti törvények három negyedét Brüsszelben alkották meg.
Barroso vagy nem Barroso?
A választási eredmények nem adnak egyértelmű választ az Európai Bizottság jelenlegi elnökének, Joés Manuel Barroso újraválasztási esélyeire.
Június 18-19-én, a következő Európai Tanácsi ülésen az EU vezetői a Bizottság élére várhatóan újra a korábbi portugál miniszterelnököt jelölik. A hetedik „ciklusát” megkezdő Parlament az első plenáris ülésen, július 14-16-án egyszerű többséggel hagyhatja jóvá vagy utasíthatja el a Tanács jelöltjét.
A Zöldek ellenzik Barroso újrajelölését, és még kampányt is indítottak ellene, „állítsuk meg Barrosot” címmel. A liberálisok és a szocialisták viszont megosztottak a kérdésben. Annak ellenére, hogy a brit Gordon Brown, a spanyol José Luis Rodríguez Zapatero és a portugál José Sócrates támogatja a jobbközép beállítottságú politikust, lehetséges, hogy mivel titkos szavazás van, néhány szocialista EP képviselő úgy dönt, nem támogatja Barroso újrajelölését.
„Az Európai Parlamentnek harcolnia kell a népszerűségéért és a legitimitásáért,” mondja Telo professzor, aki azt javasolja, hogy „a képviselőknek siettetniük kellene a Lisszaboni Szerződést és kulcsszerepre kellene törekedniük az Európai Bizottság elnökének megválasztásában.
Vélemények:
Az EPP-ED csoport frakcióvezetője, Joseph Daul és az EPP elnöke Wilfried Martens üdvözölték a képviselőcsoport győzelmét, és elmondták, az európai állampolgárok „úgy döntöttek, hogy EPP manifesztójában meghirdetett irányt követik az elkövetkező öt évben”. „Kristálytiszta az üzenet, amit a választók a politikusok felé közvetíteni kívánnak: az ambíciónak és a politikai akaratnak támogatnia kell a cselekvést Európa szívében, hogy azok kezelni tudják az állampolgárok mindennapos problémáit és biztosítsák Európa helyét a világban,” áll nyilatkozatukban.
“Ez az új parlamenti időszak meghatározó lesz az Európai Parlament életében. Új, fejlett munkamódszerekkel, és a reményeink szerint mielőbb hatályba lépő, Lisszaboni Szerződés által megerősített társtörvényhozói szereppel az EP stratégiai pozíciót fog elfoglalni az uniós döntéshozói folyamatban,” nyilatkozták a vezetők.
„Az EPP képviselőcsoport az intézményben betöltött pozíciójának köszönhetően valamint a belső és a külső kihívásokat miatt különleges felelősséggel rendelkezik a Parlamentben,” tették hozzá a politikusok.
„Az a célunk, hogy 50 Zöld képviselővel rendelkezzünk, és azt hiszem, ezt el is tudjuk érni. Mindez lehetővé teszi majd számunkra, hogy egy kisebb Parlamentben nagyobb súllyal rendelkezzünk,” mondta a Zöldek belga képviselője, Philippe Lamberts.
Arra a kérdésre, hogy a Szocialisták miért teljesítettek ilyen rosszul a választásokon, Lamberts azt válaszolta, hogy: „A Szocialisták nem tudták kihasználni a konzervatívok által generált ideológiai vitákból fakadó problémákat, mint például a szabadpiac vagy a liberalizáció. Nem voltak egyértelmű elképzeléseik, szemben a Zöldek ötleteivel: egy Zöld New Deal-t szeretnénk megvalósítani, mely zöld beruházásokon és életformaváltásokon keresztül járul hozzá a növekedéshez.”
„A gazdasági válság súlyosan érinti a választópolgárokat. Úgy gondolom, hogy európai szinten mindannyiunk felelőssége, hogy megoldást találjunk a válságra. Ha mindannyian a protekcionizmus és nacionalizmus csapdájába esünk, elvesztünk,” mondta a brit Graham Watson, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport (ALDE) vezetője.
A képviselő azt is hozzátette, hogy „a Szocialisták sok képviselőhelyet vesztettek a mostani választásokon, miközben a szabad demokraták megtartották pozícióikat, sőt még egy kicsit talán erősödtek is a korábbi választásokhoz képest.
A Szocialista Képviselőcsoport vezetője, a német Martin Schulz úgy fogalmazott: ”vannak napok, amikor nyersz, és vannak, amikor veszítesz. Szerettem volna további mandátumokat, de azzal kell gazdálkodnunk, amit a választóink jutattak nekünk.”
„Folytatni fogjuk harcunkat egy haladó szellemű politikáért. Folytatjuk a harcot a kiáltványunkban megfogalmazott szociális Európáért,” tette hozzá Schulz.
Az Európai Liberális Demokraták (ELDR) elnöke, Annemie Neyts az EurActiv-nak azt mondta, hogy a Liberálisok mostani eredménye nagyjából megegyezik a választások előtti helyzetével.
„Vannak olyan országok, ahol mandátumokat vesztettünk. Valójában néhány delegációnk teljesen eltűnt – a Szabad Demokraták Szövetsége Magyarországon nem lépte át a parlamentbe kerüléshez szükséges küszöböt,” mondta a pártelnök.
De ugyanakkor máshol meg előreléptünk. „A Holland Liberálisok nyertek még egy képviselői széket, Németországban pedig az FDP nagyot ugrott előre,” nyilatkozta Neyts.
Az ELDR elnöke sikerként könyvelte el az eredményeket, és azt mondta, hogy :”Ez volt a kitűzött célunk, mivel a mindenkit érintő gazdasági válság azt mutatta, hogy a liberálisok a fő bűnösök, akik megérdemlik a verést”.
Neyts arra a következtetésre jutott, hogy „mivel megtartottuk a parlamenti képviselőink számát, ez már sikernek tekinthető és így egész jól teljesítettünk.”
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a következőképpen értékelte a választások eredményeit: „tagadhatatlan azon pártok és jelöltek győzelme, akik támogatják az európai projektet és az Uniót a mindennapi problémákért felelős szervezetként akarják látni”. „A politikai erők, amelyek konstruktívan járulnak hozzá a politikai kihívásokhoz, és amelyek az előző ciklusban konstruktívan együttműködtek a Bizottsággal a következő választási ciklusban is rendelkeznek a parlamenti helyek többségével.
„Mostantól kezdve Európa ismét tartozik azzal a választóinak, hogy megmutassa, hogy képes rá. Folytatni kell az út kiépítését a gazdasági és pénzügyi válságon keresztül. Mindent meg kell tennie, amit csak tud, hogy támogassa a társadalom leginkább sérülékeny rétegeit, különösen a munkanélkülieket. Európának meg kell ragadnia a lehetőséget egy új szociális piacgazdaság kiépítésére, középpontjában egy okosabb, zöldebb növekedéssel, mely döntően szembe tud szállni a klímaváltozással,” folytatta a Bizottság elnöke.
„A választási eredmények az öt évvel ezelőttihez képest azt mutatják, hogy ez nem a megelégedés ideje. A nemzeti politikusok vitái még mindig túl gyakran a nemzeti kérdésekre fókuszálnak, sokkal következetesebben kellene hangsúlyozniuk pártjuk nemzeti és uniós voltát egyaránt. A Bizottság folytatni fogja azon törekvését, hogy az Európai Unió minden tagállamban a viták középpontjába kerüljön,” mondta Barroso.
A brüsszeli Európai Politikai Központ elemzője Jackie Davis a balközép relatív bukását a következőképpen kommentálta: „az eredmények azt mutatják, hogy jelenleg mennyire megosztottak a balközép erők. Normálisnak mondható, hogy az aktuális kormányokat büntetik az európai választásokon.
