Hirdetés
A Hágai Nemzetközi Bíróság tegnap (július 22.) azt a döntést hozta, hogy Koszovó nem vétett a nemzetközi jog ellen, mikor 2008 februárjában egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. Ön szerint ezután enyhülnek majd a kapcsolatok országa és Szerbia között?
Őszintén bízom benne, hogy a Nemzetközi Bíróság döntése elvezet a Szerbia és Koszovó között húzódó konfliktus megoldásához. Koszovó mindig is nyitott volt számos opcióra, szemben Szerbiával, aki ebben az értelemben nagyon merev. Ez a döntés bebizonyította, hogy Koszovó nem sértette meg a nemzetközi jogot, és legitim joga van állammá alakulni. Ilyetén most kompromisszumot és fenntartható megoldást keresünk arra, hogy Szerbiával jószomszédi viszont alakítsunk ki.
Szerbia kormánya leszögezte, hogy nem fogadja el a Bíróság nem kötelező érvényű döntését. Tudván ezt, milyen kompromisszumot tart elképzelhetőnek Belgrád és Pristina között?
Természetesen nem fogjuk őket arra kényszeríteni, hogy elismerjék Koszovó függetlenségét, de vannak bizonyos ügyek, melyeket meg kell oldani Szerbiával, legalább gyakorlati szinten. A nagyon alapvető ügyektől kezdve, mint az állampolgáraink szabad utazáshoz való joga, egészen az igen érzékenyekig, mint az eltűnt személyek kérdése.
Ha belegondol, hogy milyen földrajzi kapcsolatban állunk egymással, egyértelmű, hogy össze vagyunk kötve. Nincs más út, mint a normális kapcsolat. Ha arról van szó, akár a politikai párbeszédet mellőzve, tárgyalhatunk csak a gyakorlati kérdésekről, amelyek megoldása mind Szerbia, mind Koszovó állampolgárainak életén javítana.
Koszovó egy független ország és ez az ügy le van zárva. A Nemzetközi Bíróság döntése ismét megerősítette ezt. Éppen ezért, az állampolgárok élete szempontjából fontos ügyek megoldása egy jóval konstruktívabb megközelítés, ami regionális együttműködéshez és stabilitáshoz vezethet.
2008-ig a koszovói albánság volt kisebbségi helyzetben Szerbián belül, most Koszovóban található szerb kisebbség. Mit fog tenni Koszovó ezen kisebbség jogainak védelmében?
Az alkotmányunk teljes egészében az Ahtisaari-terven alapszik, és ez a kisebbségek – különösen a szerbek – részére magas szintű védelmet biztosít. A szabályozásunk emberi jogi szempontból az egyik legelőrehaladottabb a világon. És a legfontosabb az, hogy nem csak a kormány, hanem az állampolgárok is elkötelezettek ez iránt. Koszovó most a jövőbe néz; a konfliktusok a múltra tartoznak.
Jelentős garancia van arra, hogy a kisebbségek az élet minden terén védelmet élvezzenek. Ezen kívül ott vannak a Koszovó függetlenségét ellenőrző különböző nemzetközi missziók, például a nemzetközi képviselői iroda, amely a koszovói kormánnyal együttműködésben dolgozik, melyek mindent megtesznek annak érdekében, hogy az Ahtisaari terv megfelelő módon kerüljön végrehajtásra.
Mire számít a nemzetközi színtéren? Könnyebb lesz-e Koszovónak az ENSZ-hez vagy az EU-hoz való csatlakozás, vagy azok az országok, melyek eddig is ellenezték, továbbra is akadályozni fogják-e a belépést?
A végső célunk az európai integráció. Maga a folyamat is nagyon fontos, hiszen azzal, hogy az EU csatlakozási feltételeihez igazítjuk magunkat, minden szempontból fejlesztjük az országot.
A Nemzetközi Bíróság döntése új utat nyit Koszovó számára. Sok ország eddig azért nem ismerte El Koszovót, mert úgy vélte, annak léte a nemzetközi jogba ütközik. A tegnapi döntéssel újragondolhatják álláspontjukat.
Az ENSZ tagság is fontos a számunkra. Ha nagyszámú elismerést gyűjtünk össze, reméljük, hogy az ENSZ tagjai lehetünk. Ha az ENSZ Közgyűlésében lévő országok többsége elismer bennünket, akkor a Biztonsági Tanács ellenkezése nem számít majd. A Közgyűlésnek vannak bizonyos hatáskörei, amelyen keresztül egyszerű többséggel is szavazhat, és Koszovó függetlenségének elismerésével egyenértékű, minősítés nélküli döntést tudna hozni. Ennek következtében ez „félresöpörheti” a Biztonsági Tanács ellenvetéseit. Jelenleg hatvankilencnél tartunk, de a döntést követően számítunk egy nagyobb hullámra.
Nemzetközi szinten jelentősen növeli a súlyunkat, hogy egy nemzetközi intézmény mondta ki, hogy Koszovónak joga van állammá válnia. Koszovó mindeközben mindent megtesz majd, hogy bebizonyítsa, képes fenntartható környezetet létrehozni és stabilizálni a régiót.
Az Európai Unió öt tagállama nem ismeri el az Önök függetlenségét. Koszovó diplomáciai úton szeretné meggyőzni ezeket az országokat, vagy úgy véli, hogy ez Brüsszel feladata?
Is-is. Az említett öt ország valóban nem ismerte el Koszovót, és ez eddig is és a jövőben is jelentős gondot fog okozni az integrációnkkal kapcsolatban, tudván, hogy az EU egy konszenzuson alapuló szervezet. Másrészről őszintén bízunk benne, hogy az EU határozottabb és egységesebb külpolitikát folytat majd, hiszen a Nyugat-Balkán általában véve is gondot okozhat, ha egyik, vagy másik ország csatlakozását elutasítják. Természetesen minden országnak teljesítenie kell a kritériumokat, saját tempójában.
Diplomáciai lépéseket is tesztünk. Rengeteg energiát fektetünk abba, hogy „meggyőzzük” ezeket az országokat arról, hogy Koszovó nem fektet le precedenst. Ez egy sui generis eset, amely nagyon specifikus történelmi és politikai körülmények eredménye. A függetlenségünket elutasító tagállamoknak belpolitikai gondjaik vannak, és úgy vélik, hogy az elismerés negatívan befolyásolná ezeket a belső folyamatokat.
Mindkét oldalon dolgozunk tehát, és keressük Brüsszel támogatását, hogy Koszovó bizonyíthassa, fenntartható állammá tud válni.
Sokan úgy vélik, hogy a Nemzetközi Bíróság döntése a szeparatista mozgalmak új hullámát indítja meg világszerte. Mások szerint még a döntés sem kell ehhez, hiszen – és itt Grúziát hozzák fel példaként – már eddig is voltak jelei, hogy Koszovó elszakadása hatott az ilyen folyamatokra. Ha újabb példa merülne fel akár etnikai csoport, akár területi alapú elszakadást sürgetve, Koszovó támogatná azt?
Ha valóban lenne ilyen hatás, akkor ezek már akkor megtörténtek volna, mikor függetlenedtünk. Nem hiszem, hogy erre újabb példa lenne, hiszen minden államnak megvan a maga különlegessége. A Bíróság döntése pedig nem kötelező érvényű.
Számunkra az volt a fontos, hogy bizonyítsuk, hogy a mi lépésünk nem ütközött a nemzetközi jogba. Mindenki, aki egy kicsit is ismeri a helyzetet, tudja, hogy Koszovó ügye történelmileg és politikailag is speciális. Természetesen nem támogatnánk más mozgalmakat, hiszen mi a nemzetközi jognak megfelelünk.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy Koszovó nem teremt majd precedenst.
Koszovó nem 2008-ban, hanem már jóval előtte, a NATO intervenció után belefogott a saját állam építésébe. Egyelőre azonban többféle nemzetközi misszió is állomásozik a területén. Mit gondol, mikor tud az ország a saját lábára állni?
Számos tényező van, ami ezt befolyásolja. Először is élhető gazdaságot kell teremtenünk: ez kulcsfontosságú. Vannak további kihívások is: Koszovó egész területén meg kell teremtenünk a jogállamiságot. Az ország északi részén különösen.
Megfelelő határőrizeti rendszert kell kiépítenünk, hogy megakadályozzuk a szervezett bűnözést és a korrupciót. Ha mindezt teljesítjük, a nemzetközi csapatok és missziók kivonulnak majd.
Azt mondta, a gazdasági fejlődés elsődleges. Mi lehet Koszovó gazdasági erőssége?
A legnagyobb előnyünk a fiatal népességben rejlik. Hihetetlenül figyelemre méltó, milyen gyorsan válnak képzetté. Az ENSZ és az Egyesült Államok is segít bennünket diákcsere és ösztöndíj programokkal. Számos fiatal ezeken a programokon keresztül végzi el az iskolát, és ha hazajönnek, és itt használják a külföldön megszerzett tudást, az nagyban segíti a fejlődésünket.
Koszovónak ezen túl rendkívül jó természeti adottságai vannak, és igen gazdag archeológiai kincsekben, úgyhogy úgy vélem, hogy a turizmus felé is fordulhatunk majd, de ehhez először javítani kell a rólunk kialakult képen. El kell érnünk, hogy az emberekben nem a rólunk kialakult sztereotípiák és előítéletek éljenek. Mindenekfelett pedig be kell bizonyítanunk, hogy Koszovó biztonságos környezet a külföldi befektetők számára.
Azt mondta, hogy a fiatalok egyre jobb képesítéssel rendelkeznek. Legjobb tudomásom szerint azonban ezeket a fiatalokat felszívja a közigazgatás, és az üzleti szféra hiányt szenved tanult emberekből.
Koszovó rövid időn belül rendkívül attraktív lesz a befektetők számára. Nincs birtokomban jelenleg megfelelő adat erre vonatkozóan, de azt tudom, hogy számos fiatal dolgozik az üzleti szférában is. Én az akadémiai életből jöttem, így azt is meg tudom erősíteni, hogy az üzleti tanulmányok igen népszerűek Koszovóban.
Talán ezeket a fiatalokat jobban a gazdaság felé kellene irányítanunk. Mindenek előtt azonban vállalatokra van szükség, akik munkahelyeket teremtenek a számukra. Ezért van szükségünk a külföldi befektetőkre.
Számos strukturális probléma is akad. Mik a legfontosabb reformok, melyeket Koszovónak meg kell hoznia, hogy az ország a Balkán egyik vonzó és sikeres országa legyen?
Számos reform van folyamatban. Említettük a közigazgatást, a közigazgatási reformokat. Jelenleg is folyik az e-közigazgatás megvalósítása, szóval úgy vélem, számos, igen előrehaladott projekt fut.
Keményen dolgozunk azon, hogy teljesítsük az uniós előírásokat és meghozzuk az EU-kompatibilis jogi infrastruktúrát. Ezeknek a jogszabályoknak a végrehajtására kell nagy hangsúlyt fektetni; szerencsések vagyunk, hogy ebben élvezzük az Európai Bizottság támogatását. 
