Hirdetés
Meglehetősen bonyolult kérdéssel kezdte tegnapi ülését az Európai Parlament külügyi bizottsága. Az első napirendi pont ugyanis az EU demokrácia és emberi jogok világszerte való elősegítését finanszírozó eszközének módosításával kapcsolatos jelentés volt. A jelentés raportőrei Gál Kinga (EPP), magyar és Barbara Lochbihler (Zöldek), német EP-képviselők.
Gál Kinga az ülésen elmondta, a külügyi bizottság tagjai nagyon bonyolult jogi helyzetben vannak. A demokrácia és emberi jogok világszerte való elősegítését finanszírozó eszközről (EIDHR) szóló rendelet módosítására az Európai Bizottság áprilisban tett javaslatot. Ugyanakkor a Bizottság egyúttal a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközéről (DCI) szóló rendeletet is módosította. Ennek vizsgálata viszont már nem tartozik az EP külügyi bizottságának hatáskörébe, így szükségessé vált a módosító javaslat két különböző részre való bontása.
A technikai módosításon túlmenően azonban a jelentés politikai jelentőséggel is bír – mondta el az EurActiv.hu kérdésére Eplényi Kata, a képviselőnő asszisztense. Az Európai Parlament ugyanis lehetőséget kapott arra, hogy a módosítás jegyében növelje befolyását az EIDHR stratégiai tervei kidolgozásában. Ezt az EP úgy érheti el, hogy ún. „ellenőrzéssel történő szabályozási eljárást” kér magának, mely vétójogot biztosítana számára, amennyiben „az Európai Bizottság végrehajtási intézkedéseivel átlépné a végrehajtandó jogszabály eredeti kereteit” – mutatott rá Eplényi Kata.
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével (december 1.) ez az eljárás a korábbi formában nem létezik, így a Szerződés előtti szóhasználatról nem lehetett szavazást tartani. A raportőrök szerint célszerűbb lenne számukra tárgyalási mandátumot adni, hogy egyeztethessenek a Tanács és az Európai Bizottság illetékeseivel a pontos szövegezésről.
Gál Kinga és Barbara Lochbihler elképzelését azonban nem mindenki támogatta. Franziska Katharina Brantner (Zöldek), német EP-képviselő elmondta, az összes eszközzel együtt kell foglalkozni, vagyis közös mandátumra van szükség. Mindazonáltal Gabriele Albertini (EPP), a külügyi bizottság elnöke úgy látta, a jelentéstevők – többedmagukkal – tárgyalási mandátumot kaphatnak.
Az Európai Unió demokrácia és emberi jogok világszerte való elősegítését finanszírozó eszközét „a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének”(EIDHR) is hívják. Célja, hogy kiegészítse a fejlesztési és gazdasági együttműködés keretében biztosított közösségi támogatásokat, megerősítve a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat az egész világban. Ilyenre példa az Európai Unió választási megfigyelő misszióinak finanszírozása.
„Az EIDHR elsődleges szerepe a civil társadalmi szervezetekkel együtt, azok számára és azokon keresztül végzett munka. […] Az EIDHR független finanszírozási eszköz, amely olyan esetekben is felhasználható, amikor a fejlesztési együttműködés területén nem áll fenn kapcsolat az Európai Közösséggel.” – olvasható a Tanács emberi jogokról tett 2008. évi jelentésében, mely hangsúlyozza, 2007-2008-ban az EIDHR emberi jogi projektjeire több mint 108 millió eurót szántak.
Az Európai Bizottság azért javasolta az EIDHR-ről szóló rendelet módosítását áprilisban, mert az nem volt összhangban a többi finanszírozási eszközzel. Az EIDHR keretében folytatott tevékenységek finanszírozásához kapcsolódó adók, illetékek költségeit ugyanis nem lehetett az erre elkülönített költségvetéséből biztosítani. A finanszírozási problémák pedig hátráltatták a projektek végrehajtását. A Bizottság javaslata szerint kivételes esetekben az EIDHR tevékenysége során felmerült költségek finanszírozhatóak a költségvetésből.
