Hirdetés
Szemben más, uniós jövőben bízó országokkal, Izlandnak nem kellett évekig várnia, hogy a tárgyalóasztalhoz invitálják brüsszeli partnerei. Az északi sziget csatlakozása történelmi sebességgel indul.
Törökország 1987-ben adta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, és a tárgyalások megindítására csak tizennyolc évvel később, 2005-ben került sor. De számos kelet-európai országnak, így Magyarországnak is többet kellett várnia ennél.
Hazánk, Lengyelországgal együtt 1994 áprilisában kérte felvételét, ám a csatlakozási tárgyalások csak bő négy évvel később, 1998. március 31-én kezdődtek meg. Bulgária és Románia ennél is többet várt: 1995-ben jelezték csatlakozási szándékukat, a tárgyalások pedig 2000-ben kezdődtek.
A külügyminiszterek hétfői (július 26.) ülését követően a soros elnökséget vivő Belgium diplomáciai vezetője, Steven Vanackere Izland vonatkozásában elmondta, mind a huszonhét tagállam támogatta, hogy Izlanddal megkezdődjenek a tárgyalások. A belga külügyér szerint egy-két tagállam hangsúlyozta, biztosítani kell, hogy az Izlanddal folytatott párbeszéd pozitív lendületet adjon a bővítési folyamat egészének.
Izland eddigi gyors előrehaladása azonban nem egyfajta pozitív diszkriminációnak köszönhető, hanem abból következik, hogy az ország már 1994 óta tagja az Európai Gazdasági Térségnek, vagyis a belső piaci szabályozások többségét alkalmazza. Izland része a schengeni övezetnek is, így 2000 óta az EU és Izland állampolgárai szabadon beutazhatnak egymás területére.
Mindennek ellenére Vanackere leszögezte, a tárgyalások ugyanolyan szigorú szabályok mentén folynak majd, mint minden más tagjelölt esetében.
Környezetvédelmi ügyek
„Vannak bizonyos ügyek, melyeket rendezni kell, és természetesen arra bátorítjuk Izlandot, hogy ezeket vegye számításba.” – mondta Vanackere. „A környezetvédelemre, a bálnavadászatra, a pénzügyi szektorra és az Icesave ügyre gondolok.” – mondta, utalva a gazdasági válságban összeomlott izlandi bank tartozásaira (EurActiv.hu 2010.06.25.).
A miniszter nem fejtette ki bővebben, mit ért környezetvédelmi problémák alatt, de Izlandon köztudottan sok az alumíniumolvasztó üzem, hiszen ez az iparág az izlandi gazdaság egyik sarokköve. Az ország leginkább azzal vonzza az alumínium vállalatokat, hogy bővelkedik a tiszta, megújuló villamosenergia-forrásokban. Az alumíniumolvasztás rendkívüli energiaigénnyel bír, a cégeknek pedig fontos, hogy a lehető legkisebb legyen az ún. „szénlábnyomuk”, vagyis az általuk kibocsátott széndioxid mennyisége.
Ugyanakkor az ilyen energiatermelés gyakran a természet kárára megy, mivel a folyókat számos ponton felduzzasztják, sokhelyütt pedig geotermális lyukakat fúrnak. Az egyik gát, a Karahnjukar például Európa legnagyobb folyón épített gátja, melyet csak és kizárólag a tavaly megnyitott, kelet-izlandi Alcoa olvasztóüzem energiaellátására építettek fel.
A bálnavadászat az izlandi hagyományok részét képezi, így ez az ügy is problémát jelenthet a tárgyalások során. Az Európai Unióban jelenleg minden cet (bálnák és delfinek) jog által védett állat. Izland viszont a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács tilalma és számos ország tiltakozása ellenére, a 2009-2013 közötti időszakra, 150 barázdásbálnában határozva meg a kvótát, továbbra is engedélyezi a kereskedelmi célú bálnavadászatot a vizein.
A kérdésre, miszerint a bálnavadászat betiltása feltétele lesz-e Izland csatlakozásának, a belga miniszter azt válaszolta, nem kíván részletekbe bocsátkozni, vagy „tollba mondani a megoldásokat”.
Icesave
Az Icesavehez fűződő tartozásokkal kapcsolatban Vanackere úgy nyilatkozott, hogy a csatlakozási tárgyalások folyamán „az utolsó fejezet lezárásáig semmi sincs lezárva.”
„Az [ország] pénzügyi kötelezettségeire vonatkozó fejezettel foglalkozni kell. Ha arra kíváncsiak mennyire fontos ez, azt tudom mondani, hogy ha már minden más el van döntve, és ez a kérdés az utolsó, amiben meg kell egyeznünk, akkor kulcsfontosságúvá válik. Ha korábban rendezni tudjuk, akkor már kevésbé döntő.” – mondta.
A csatlakozási tárgyalások folyamán az Európai Unió és a tagjelölt ország fejezetenként egyezik meg az egyes témákról. A tárgyalásoknak összesen harmincöt fejezete van, melyeket akár egyszerre is meg lehet nyitni, ám párhuzamosan általában csupán két-három fejezet fut.
Vanackere „kommunikációs problémának” nevezte azt, hogy egy nemrég készített felmérés szerint az izlandiak 60 százaléka ellenzi az ország EU-tagságát. A miniszter szerint „mindkét oldalnak meg kell legyen a bátorsága”, hogy olyan módon kommunikáljanak Izland és az Európai Unió lakosságával, hogy a csatlakozás lehetségessé váljon.
A miniszter hozzátette, a közvélemény-kutatás eredményei nem tántorították el a külügyminisztereket attól, hogy megkezdjék a csatlakozási tárgyalásokat Rejkjavikkal. 
