Hirdetés
„A bővítés következő köre – balkáni kihívások” című tanulmányában Huszka Beáta, a Közép-európai Egyetem EU Bővítési Tanulmányi Központjának (CEU ENS) doktorandusz hallgatója szerint Horvátország 2011, vagy 2012 során beléphet az uniós tagállamok sorába, ám a Nyugat-Balkán többi országának még várakoznia kell az elemző szerint.
Huszka úgy gondolja, hogy a most csatlakozásra váró nyugat-balkáni országok helyzetét nehezíti a gazdasági válság, és a jelenleg zajló uniós intézményi reform. Azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy a 90-es évek politikai és gazdasági átalakulása mellett, a régióban a balkáni háború következményeivel is szembe kell nézni. Az elemző ezért úgy gondolja, hogy a térség országainak keményebb erőfeszítéseket kell tenniük ahhoz, hogy a csatlakozáshoz szükséges feltételeket teljesítsék.
Esélyek
A nehezítő körülmények ellenére Huszka úgy gondolja, hogy a nemzetközi és az uniós feltételek kedvezőek Horvátország számára, így Zágráb még idén lezárhatja a csatlakozási tárgyalásokat.
„Most, hogy a Lisszaboni Szerződést mindenki ratifikálta és a szlovén-horvát határvita megoldódott, az országnak nagy esélye van rá, hogy még idén lezárja a csatlakozási tárgyalásokat.” – írja Huszka.
Az elemző szerint Szerbia ebben az évben tagjelölt lehet. A szerző figyelmeztet, hogy ez azonban még nagyban függ attól, hogy Hollandia meddig tartja fenn ezzel kapcsolatos vétóját, illetve, hogy mikor fogják el Ratko Mladicot.
„Ha a feltételek a lehető legkedvezőbben alakulnak, akkor Szerbia, Bosznia és Montenegró a magyar soros elnökség idejére tagjelöltek lehetnek, és Macedóniával együtt megkezdhetik a csatlakozási tárgyalásokat.” – írja a szerző.
Huszka Albánia ügyében már óvatosabban fogalmaz, mivel úgy gondolja, hogy az igazságszolgáltatási rendszer gyengesége, a korrupció és a szervezett bűnözés problémái miatt a tagjelölt státusz majd csak 2011 után lehetséges.
Macedóniát tekintve az elemző abban reménykedik, hogy a görögökkel folyatatott vita hamarosan rendeződik, és így megnyílhat az út a csatlakozási tárgyalások előtt.
Problémák
Huszka elemzésében az olvasható, hogy az államépítéssel kapcsolatos problémák leginkább Koszovóban és Szerbiában, de kisebb mértékben Boszniában és Macedóniában is jelen vannak.
Koszovó az elemző szerint még messze van a működőképes szuverén állam kialakításától, hiszen még a területén működő nemzetközi missziók is különböznek abban, hogy semlegesek-e az országgal szemben, vagy elismerik annak önállóságát.
„Kérdésessé teszi Koszovó szuverenitását az is, hogy egyelőre csupán 65 ország ismeri el államiságát, melyből 22 uniós tagállam. Ez különösen abban gátolja meg, hogy csatlakozzék a nagyobb nemzetközi szervezetekhez, mint az ENSZ, vagy az Európa Tanács.” – írja Huszka.
Bosznia-Hercegovina esetében a legnagyobb kérdés az, hogy hogyan lehetne az országot működőképesebben kormányozni. Huszka szerint ehhez alapvető államigazgatási reformra van szükség, amely azonban csak még nehezebbé tenné a megállapodást.
„[A változások] állami hatásköröket, állami funkciókat és az ország területi szervezeteit egyaránt érintené, valamint magában foglalná az állami és a szövetségi szint között jelenleg fennálló erőviszonyok megváltoztatását is.” – írja Huszka. Az elemző felhívta a figyelmet arra, hogy a hatékonyság növelésére irányuló törekvéseket nehezítik a közeledő választások, mert a pártok csak azzal vannak elfoglalva, hogy a lehető legtöbb szavazathoz jussanak. Tehát Bosznia-Hercegovina kérdése Huszka szerint még a magyar elnökség idején is napirenden lesz.
A szerző továbbá azon a véleményen van, hogy a csatlakozást hátráltatja a nyugat-balkáni államok gyengesége is. Küzdenek a jogrend hiányával, és gazdaságilag is meglehetősen erős a külföldtől való függőség. Ennek a következménye Huszka szerint, hogy a térségben virágzik a korrupció, a szervezett bűnözés, a drog és embercsempészet.
A régióban egyedül Horvátország teljesíti a koppenhágai kritériumokat, de az Unió 2009-es jelentésében ennek az országnak a figyelmét is felhívta arra, hogy az igazságszolgáltatás hatékony működéséhez, a korrupció és a szervezett bűnözés visszaszorításához további erőfeszítésekre van szükség.
Ösztönzők
„Félő, hogy a válság kikezdi a régióban amúgy is törékeny szociális helyzetet.” – írja a szerző.
Ennek elkerülése érdekében azt javasolja, hogy az Unió nyújtson hatékony gazdasági segítséget a térségnek. Az elemző szerint a strukturális alapokból többet kellene a térségbe juttatni, hogy támogathassák a törvények végrehajtását és a korrupció ellenes lépéseket.
A szerző úgy gondolja, hogy az intézkedések hatékonyságának növelése érdekében az Uniónak hangsúlyoznia kellene a csatlakozásból származó gazdasági előnyöket is. Például Szerbia esetében nem az alkotmányos reformokra kellene koncentrálni, hanem a csatlakozással járó gazdasági előnyöket kellene kiemelni. Huszka úgy véli, hogy a siker legfőképpen attól függ, hogy az Unió mivel tudja ösztönözni Szerbiát egy működő politikai rendszer kialakítására.
A szerző továbbá úgy gondolja, hogy a Nyugat-Balkánnak minél előbb csatlakoznia kell a vámunióhoz, mert ez gyorsítaná a térség gazdasági felzárkózását.
Huszka támogatja, hogy a Duna-stratégiában Horvátország és Szerbia is részt vesz, mivel véleménye szerint ez is hozzájárulhat az integráció gyorsulásához. A szerző kiemelte, hogy ezt a szempontot észben kell tartani akkor is, amikor a magyar uniós elnökség alatt a stratégia konkrét terve kidolgozásra kerül.
Koszovó tekintetében pedig hangsúlyozta, hogy a gazdasági fejlődés érdekében a közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodáshoz (CEFTA) való csatlakozás akadályait kell elhárítani.
Szerbia, Macedónia és Montenegró már 2009 decemberétől élvezheti a vízummentes utazás adta előnyöket, és ezáltal válik „az uniós tagság lehetősége kézzelfoghatóbbá az állampolgárok számára. – írja Huszka. Bosznia és Albánia valószínűleg 2010 közepétől kérheti már a vízummentességet, de Koszovónak a szerző szerint még erre is várnia kell.












