Hirdetés
Mérföldkövek
- 2008. június 5-6.: Az Unió igazság- és belügyminiszterei a Kék Kártya bevezetésre tett javaslatról tárgyaltak Luxemburgban.
- 2008. június 11-12: Foglalkozáspolitikai hétvége (Employment Week ) Brüsszelben, ahol a magas képzettségű bevándorlók és az EU-hoz kapcsolódó munkaerő-piaci ügyekről tárgyaltak.
- 2008. szeptember 15.: Előrelátható időpont a Kék Kártya javaslatáról való szavazásról a Parlament Állampolgári jogok, bel- és igazságügyi bizottságában (LIBE).
- 2008. október 8-9.: A Kék Kártya javaslat vitájának és szavazásának előrelátható időpontja az Európai Parlamentben.
- 2008. október 15.: A francia elnökség beterjeszti a Tanács elé az „Európai bevándorlási paktumot”, mely a magasan képzett bevándorlók közös európai megközelítésének egyik eleme.
Összefoglaló
Az EU a jövőben az alábbi kapcsolódó kihívásokkal néz szembe:
- A demográfiai változások eredményeképp, 2050-re minden két dolgozóra egy nyugdíjas jut, mely a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát kérdőjelezi meg.
- A foglalkoztatottsági ráta növekedésével és a képzett szakemberek számának folyamatos csökkenésével egyre nehezebbé válik Európa magasan képzett munkaerő utáni igényének kielégítése. Különösen alacsony a kínálat a műszaki tudományok területén.
- Az olyan fejlődő gazdaságok, mint Kína és India több szakembert képeznek Európánál, mely a jövőben azt eredményezheti, hogy Európa nem tudja az innováció területén eddig elért világgazdasági pozícióját megtartani.
- Az olyan országok, mint az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és Svájc eddig sikeresen szívták el a képzett szakemberek jelentős részét a világ minden részéről, többek közt Európából is. Az igazságügy, szabadságjogok és biztonsági kérdésekért felelős korábbi biztos, Franco Frattini arról tájékoztatta az Európai Parlamentet, hogy a szakképzetlen munkaerő 85%-ban az Uniót választja letelepedési helyként, míg mindössze 5%-a választja az USA-t. Ezzel szemben a szakképzett munkaerő 55%-a az USA-ba áramlik, és csak 5%-a jön az EU-ba. Heike Pethe kutató által közölt adatok szerint 2000 és 2003 között az összes bevándorló közül mindössze 3% érkezett Németországba.
A kérdéssel először a portugál soros elnökség foglalkozott, melynek egyik ilyen eseménye a 2007. szeptember 13-14-én, Lisszabonban tartott konferencia volt. A Bizottság ekkor terjesztette elő Kék Kártyára vonatkozó javaslatát, melynek legfőbb célkitűzése az, hogy közel 20 millió többségében magasan képzett szakembert vonzzon az Unióba.
Főbb témakörök
Az előterjesztett Kék Kártya rendszer jelenti az EU legfőbb eszközét a magasan képzett munkaerő megnyerésében folytatott globális versenyben. A Kék Kártya egy olyan egységes alkalmazási eljárást próbál létrehozni, mely az EU-n kívülről érkező dolgozóknak biztosítana letelepedést és munkalehetőséget az EU tagországaiban. Emellett a dolgozók számára minden tagállamban egységes, közös jogi keretek kialakítását helyezi előtérbe.
Az alábbi táblázat a Kék Kártyát amerikai megfelelőjével, a Zöld Kártyával hasonlítja össze:
Kék Kártya (EU) | Zöld kártya (USA) |
Nem biztosít állandó lakhelyet | Állandó lakhelyet biztosít tulajdonosának |
2 évre érvényes, megújítható | 10 évre érvényes, megújítható |
A tulajdonos és családja számára engedélyezi az EU-ban való életet, munkát és utazást | A tulajdonos számára engedélyezi az USA-ban való életet, munkát és utazást |
A kérvényezőnek be kell mutatnia:
| Öt csatornán keresztül juthatnak hozzá:
|
5 év után automatikusan állandó lakhelyhez való jutás | 5 év után amerikai állampolgárság elnyerése |
A Kék Kártya javaslat értelmében, a tagállamok a nem EU-s országokból származó magasan képzett dolgozók számára kvótákat határozhatnának meg. Az EU országai közül várhatóan Ausztria és Németország vezet be szigorú kvótákat az országba érkező bevándorlók számát illetően.
A Kék Kártya javaslattal egy időben a Bizottság egy különálló javaslatot is nyilvánosságra hozott, mely a harmadik országból érkező dolgozók tagállamokban való letelepedéséről és munkavállalásáról szóló engedélyt vezetné be, és közös jogi kereteket hozna létre a tagállamokban legálisan tartózkodó harmadik országbeli munkásoknak. A második javaslattól, mely a harmadik országból érkező dolgozók munka és életkörülményeit döntően befolyásolja, legalább olyan hatásokat várnak a magas szakképesítésű munkások bevándorlását illetően, mint a Kék Kártyára vonatkozó javaslattól.
Harmadik országok, többnyire afrikai államok és az EU keleti szomszédjai, azzal kapcsolatban fejezték ki kételyeiket, hogy a Kék Kártya bevezetésével tovább súlyosbodik a ma is létező „agyelszívás” (brain drain) problémája. Ez jelenleg annyit jelent, hogy a fent említett országok fiatal, képzett elitje, ahelyett, hogy saját országában dolgozva a helyi gazdaságnövekedését segítené elő, inkább választja a jobb munkakörülményekkel és magasabb fizetéssel kecsegtető gazdagabb országokat, beleértve Európát is. Ez a jelenség több afrikai országra is igaz, és nemcsak a szakértői, hanem az egészségügyi szektor dolgozóit is érinti.
Másrészről, a harmadik országok és különösen az USA annyira vonzóvá vált a fiatal szakemberek számára, hogy maga Európa is folyamatos csökkenést tapasztal a végzett szakemberek számában. 2007-ben 270 ezer európai emigrált az USA-ba, Ausztráliába, Kanadába és Új-Zélandra összesen. A Bizottság által 2003 novemberében készített felmérés szerint a kint dolgozó európai tudósok mindössze 13%-a tér vissza az öreg kontinensre.
Ami az Unióba és az Unióból kifelé történő „agyelszívást” illeti, folyton hangsúlyozzák, hogy a migráció a legtöbb esetben egyéni döntésen alapul, mely csak meghatározott mértékben befolyásolható szabályozással. A jogszabályok csak részben tehetik Európát a magasan képzett munkaerő számára is vonzóvá. Ilyen szabályok felállítása nem feltétlenül járul hozzá ahhoz, hogy az európai állampolgárok körében a bevándorlást könnyebben elfogadhatóvá tegye.
Fejlesztési NGO-k és az ENSZ szervezetei azt javasolták az EU-nak, a magasan képzett bevándorlók munkájából származó bevételek legalább egy részét juttassa vissza a déli országoknak. Így ezek az országok úgy profitálhatnának a bevándorló-áramlásból, hogy a szakemberek ismereteik bővítése céljából meghatározott időt tölthetnének Európában, melyeket ezek után hazájukba is tudnának kamatoztatni.
Kérdéses azonban, hogy egy harmadik országból érkező bevándorló bevételének összege elegendő kritérium-e a szakember személyes hasznainak meghatározására. A Bizottság javaslata szerint ez az összeg, az adott ország minimálbérének háromszorosát tenné ki (nem térnek azonban ki azokra az országokra, ahol nem létezik minimálbér). Németország ehelyett olyan munkaszerződést javasol, mely évi 800 ezer euró bevételről tanúskodik. A tárgyalások arról is folynak, hogy a tagállamok maguk határozhassák meg, kiket engednek be a munkaerőpiacra.
Vélemények
A Kék Kártya bevezetésére tett javaslat elfogadása néhány tagállamban, különösen Németországban és Ausztriában, előre láthatóan nem lesz könnyű feladat. Franz Müntefering, egykori német munkaügyi miniszter élesen támadta a javaslatot, és ragaszkodott ahhoz, hogy a munkaügyi minisztereket is vonják be a javaslat kidolgozásába: „Erről az ügyről nem dönthetnek mindössze a belügyminiszterek és a belügyekért felelős biztos. Egyáltalán nem a Bizottság hatáskörébe tartozik ez a kérdés. Mindenképp a nemzeti parlamenteknek és kormányoknak kell dönteni a kérdésben”.
José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke 2007. október 23-án, a Kék Kártya javaslat felvezetésekor úgy nyilatkozott: „Az Európába érkező munkaerő fellendíti versenyképességünket és egyben gazdasági növekedést is eredményez. Segít a demográfiai problémák megoldásában, melyet a társadalom folyamatos elöregedése eredményez. Ezért van szükség jól képzett munkaerőre.” Barroso hozzátett: „A Kék Kártya bevezetésével nyilvánvalóvá válik: az EU a világ bármely tájáról érkező magasan képzett szakembert szívesen fogad.”
Hangsúlyozta: „Nem arról beszélünk, hogy 20 millió magasan képzett szakember előtt nyitjuk meg Európa kapuit. A Kék Kártya nem egy „biankó csekk”, mely jogot ad a beutazásra. Ez egy kereslet-vezérelt, közös európai kezdeményezés”. Arról is biztosította a tagállamokat, hogy széleskörű rugalmasságot kapnak munkaerőpiacuk szükségleteinek meghatározásában. Ez annyit jelent, hogy szabadon határozhatják meg az országukba érkező magasan képzett szakemberek számát.
A harmadik országból érkező szakemberek hazájára kifejtett negatív hatásokról a Bizottság elnöke annyit mondott: „Ami a fejlődő országokat illeti, tisztában vagyunk azzal, hogy az „agyelszívás” negatív hatásait csökkenteni kell. A javaslat bizonyos érzékenyebb területeken az egyes országokból érkező szakemberek etnikai összetételét korlátozná – vagy akár megtiltaná. A javaslat lehetővé tenné az ún. „cirkulációs migrációt” (időszakos bevándorlás) is. Európa készen áll a fejlődő országokkal való együttműködésre.”
Az igazságügy, szabadságjogok és biztonsági kérdések korábbi biztosa, Franco Frattini ugyanitt azt mondta: „Európa szakképzett bevándorlókat vonzó képessége nemzetközi erejének kiváló kutatója. Európát legalább olyan vonzóvá akarjuk tenni a szakképzett bevándorlók körében, mint jelenleg Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok. Meg kell változtatnunk azt az előítéletet, mely szerint az európai munkaerőpiacok egymásnak ellentmondó eljárásokat alkalmaznak. Amennyiben ez nem sikerül, Európa továbbra is csak az alacsonyan, illetve közepesen képzett munkaerő számára marad vonzó. Ennek a trendnek a megváltoztatása elképzelhetetlen új megközelítés és új eszközök nélkül. Emellett, a fejlődő országokból érkező „agyelszívási kockázatokat” is minimalizálni fogjuk.”
Jean-Marie Cavada (ALDE), francia EP képviselő és egyben a Parlament állampolgári jogi bizottságának elnöke elmondta: „Ezekben az időkben, amikor az Európában élő aktív lakosság elöregedését és a szakképzett munkaerő egyes kulcsfontosságú szektorokban való hiányát tapasztaljuk, alaposan meg kell vizsgálnunk a két javaslat jövőbeli hatásait, különösen a szociális-gazdasági jogokra és a bevándorlók családtagjaira vonatkozóan. Fontos, hogy milyen biztosítékokat ajánl a javaslat a fejlődő országokból érkező bevándorlók korlátozását tekintve.”
Manfred Weber (EPP-ED), német képviselő, az illegális bevándorlók visszatérésével foglalkozó irányelvtervezet raportőre, pártja nevében úgy nyilatkozott: „Európa nem elég vonzó a magasan képzett szakemberek számára. Az Európai Uniónak szüksége van ezekre a többségében fiatal emberekre, hiszen hozzájárulnak az innovációhoz és ez új munkahelyeket is teremt. A fő kérdés azonban az, milyen kritériumok szerint választjuk ki ezeket a szakembereket. A minimálbér háromszorosában megállapított összeg ugyanis túl alacsony.”
Weber hozzátette: „Az új szabályok nem helyezhetik további nyomás alá a tagállamokban élő milliós létszámú munkanélkülieket. A bevándorlók számának meghatározásában pedig csak a tagállamok kompetenciái érvényesülhetnének.”
Claudio Fava, olasz szocialista képviselő, az illegális bevándorlókat alkalmazó munkáltatók elleni szankciókat szorgalmazó irányelv javaslattevője azt mondta: „A szocialisták csoportja örömmel fogadta a Bizottság Kék Kártyára vonatkozó javaslatát, a végső szöveget azonban még bátrabbnak szeretné látni. Az Unió területén a legális bevándorlás minden csatornáján hatékonyan kell érvényesülnie a munkaerő szabad mozgásának. A mobilitás korlátozásával egy olyan rövidtávú megközelítés jönne létre, melyet nemzeti érdekek befolyásolnak és szemben áll a nyitott, gazdaságilag fejlett és versenyképes Európa gondolatával. A legális bevándorlás csatornáit a képzetlen munkaerő számára is minél hamarabb meg kell nyitni. Ez nagy előrelépést jelentene a feketemunka elleni harcban, illetve az európai normák hiányában a kihasználtságtól szenvedő bevándorlók esetében is.”
A brit képviselő, Jean Lambert (Greens/EFA), pártjának szóvivője azt mondta: „Igaz ugyan, hogy a Kék Kártya bevezetése valószínűleg vonzóbb úticéllá tenné Európát a globális „tehetségekért folytatott háborúban”, de a Bizottság egyszerre kockáztatja saját célkitűzéseit is. Nagyon sajnálatos, hogy a Bizottság a kártya bevezetésével az EU-ban történő mobilitás korlátozását javasolja. A mobilitás az EU egyik alapvető szabadságjoga. Az európai lakosság egy részével szemben állított korlátozásokkal egyfajta kettős morál alakulna ki. A Kék Kártya kezdeményezés és a bevándorlóknak biztosított alapvető jogokra vonatkozó irányelv egy érthető megközelítés kialakítását követeli meg a migrációs politika területén. A bevándorlási politikáról EU-szinten folytatott vita túlságosan is az illegális bevándorlók megleckéztetésére koncentrált, a valóság azonban az, hogy a legális bevándorlás témaköre alapvetően fontos a bevándorlási politika koherens értelmezését tekintve.”
Philip Bradbourn, szintén brit, konzervatív képviselő, az igazság- és belügyek szóvivője a Kék Kártya javaslatot „a rossz kérdésre adott rossz válaszként” jellemezte. „Inkább az illegális bevándorlási hullám problémájával kellene foglalkozni, nem a szakemberek hiányával.” – mondta.
Bradbourn hozzátette: „A javaslat - a jelenlegi formájában - Pandora szelencéjét nyitja ki azok számára, akik úgy döntenek, hogy az EU-ban próbálnak szerencsét. Biztosítja továbbá, a szükséges eszközöket ahhoz, hogy az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkaadókat szankcionálják, illetve, hogy az illegálisan itt tartózkodókat származási országukba visszaküldjék. A javaslat kockázatos utak vállalására biztatja az embereket, azt remélve, hogy olyan európai munkavállalási engedményhez juthatnak, mely egész Európában való szabad mozgásra jogosít fel.”
John Monks, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) titkára szerint, „a bevándorlás nem lehet jó megoldás a munkaerő-piaci hiány és a demográfiai problémák megoldására. A társadalmi partnereknek részt kell venniük a munkaerőpiac valós szükségleteinek meghatározásában. A képzetlen munkások képzése (beleértve a bevándorlókat vagy a kisebbségekhez tartozókat) pedig elsődleges prioritás. A munkaerőhiánnyal küzdő szektorokban, a helyi munkanélküliek számára is vonzó munkahelyek megteremtése szükséges, mely a bérekre és a munkakörülményekre vonatkozó kondíciók emelésével könnyen elérhető.”
Hans-Werner Müller, a kis és középvállalkozások UEAPME szervezetének titkára elmondta: „Az Európai Bizottság jól döntött, amikor a legális bevándorlás kérdésében egy bizonyos alkalmazotti csoportra fókuszált. Egy folyamatos, szektoronkénti megoldás alkalmazása, melyet az UEAPME már korábban javasolt, alapvetően fontos ahhoz, hogy Európa az elkövetkező években még többet profitáljon a legális bevándorlásból.”
Müller emellett azt is hangsúlyozta, hogy egy időben, ugyanazzal az energiával kellene a legtöbb tagállam számára problémás magas munkanélküliségi rátákat csökkenteni. „Fontos, hogy a munkanélküliek munkaerőpiacon való integrációjának erősítése továbbra is a prioritási lista elején szerepeljen, mivel a munkanélküliek komoly kiaknázatlan forrásokat jelenthetnek.
