Hirdetés
Mérföldkövek
2001. október: Mikuláš Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar kormányfő közösen avatja fel az Esztergom és Párkány közt újjáépült hidat.
2002: hatályba lép a határon túli magyarokra vonatkozó, úgynevezett „kedvezménytörvény”, megkezdődik a magyarigazolványok kibocsátása.
2004. december: megalakul a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF), amely 2008 márciusától a magyar Országgyűlés saját intézményeként működik.
2006. augusztus: Malina Hedvig főiskolai hallgatót Nyitrán megtámadják, állítólag azért, mert magyarul beszélt az utcán.
2007. augusztus: a Magyar Gárda megalakulása.
2007. szeptember: a szlovák Nemzeti Tanács (parlament) megerősíti a Benes-dekrétumok érinthetetlenségét.
2008. november: a szlovák rendőrség beavatkozik a dunaszerdahelyi DAC – Slovan Bratislava futballmérkőzésen, több személy előállítanak, egy magyar szurkoló maradandó sérülést szenved.
2009. február: a szlovák parlament az elnöki vétó ellenében másodszor is megszavazta az oktatási törvény módosítását, amely a földrajzi nevek használatát szabályozza a kisebbségi tankönyvekben.
2009. június: a szlovák parlament jóváhagyja az államnyelvtörvény módosítását.
2009. augusztus: a szlovák külügyminisztérium diplomáciai jegyzékben tagadja meg Sólyom Lászlótól a Szlovákia területére való belépést.
2009. szeptember 10.: szlovák-magyar kormányfői találkozó Szécsényben.
Összefoglaló
Szlovákia és Magyarország helyzete nem egyszerű, mivel a „kapcsolatoknak és a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének több dimenziója van” – állapítja meg egyik tanulmányában Zuzana Poláčková, a Szlovák Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének tagja. A kutató szerint a helyzet a szlovák kormány, a szlovák többség, illetve a magyar kisebbség szempontjából is elemezhető. A szlovák, a magyar, illetve a szlovákiai magyar politikai elit köreiben zajló „belső” harcok pedig még tovább árnyalják a képet.
Mint az Poláčková megállapításából is kitűnik, a felhőtlennek éppenséggel nem nevezhető kapcsolatoknak nincs kizárólagos felelőse. Többen úgy vélekednek, igazából nem is a szlovák és a magyar nép, hanem a szlovák és a magyar politikai elit konfliktusáról van szó. A közelmúlt eseményeit áttekintve kiderül, a problémák zöme valóban egyik vagy másik fél politikai aktusaihoz köthető, akad azonban ellenpélda is.
Rudolf Chmel, Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete, később Szlovákia kulturális minisztere a pozsonyi Új Szónak nemrégiben adott interjújában a következőképpen összegezte az elmúlt két évtizedet a szlovák-magyar megbékélés aspektusából: „Az államférfiak közül Göncz Árpádot emelném ki, ám őt első megbízatási időszaka nagy részében a nem empatikus antalli politika limitálta, a második megbízatási időszakban zömében pedig a mečiarista, a nacionalista SNS-t is magában foglaló szlovák kormányzat blokkolt mindenféle próbálkozást”.
“1998 után pedig, amikor az újjáépített párkányi hídon úgy tűnt, szinte testvéri kapcsolat alakul ki Orbán és Dzurinda között, a Fidesz-kormány a kontraproduktív státustörvényt és a [...] magyar nemzet reintegrációját kezdte erőltetni, s ezzel elvesztette a kapcsolatot szlovák keresztény-jobboldali partnereivel. Nem véletlen, hogy azóta, közel tíz éve nem került sor hivatalos találkozóra a két kormányfő között. “
“2006 óta pedig, amióta mindkét államnak egymással látszólag kompatibilis baloldali kormányzata van, a szlovák–magyar nemzet- és államközi kapcsolatok – főként, ha azok mentális, politikai–pszichologógiai síkját nézzük – még talán mélyebb szintre kerültek, mint a mečiari időkben” – véli Chmel.
2009 szeptemberében talán ismét több az esély a megoldás felé vezető út járhatóvá tételére, hiszen Bajnai Gordon magyar kormányfő egy szlovák és egy szlovákiai magyar napilap hasábjain közölt cikkében „baráti jobbot” ajánlott fel a szlovák népnek, amit Robert Fico és Bajnai Gordon közös, 11 pontos nyilatkozata követett szeptember 10-én.
Hídavatás és „utójáték”
A ’90-es évek második felében a bős-nagymarosi vízlépcsőt övező viták árnyékolták be Szlovákia és Magyarország hivatalos viszonyát. Az ügyben végül a hágai Nemzetközi Bíróság hozott ítéletet: mindkét felet elmarasztalták. A felkorbácsolt indulatok idővel csillapodtak, és 2001. október 11-én, a Párkányt és Esztergomot összekötő, újjáépített Mária Valéria-híd átadásán úgy tűnt, végre teljes az egyetértés a két szomszédos állam kormányfője között.
Mikulás Dzurinda és Orbán Viktor a hídon tartott ünnepi beszédükben kölcsönösen méltatták egymást. Az emelkedett hangulatot tovább fokozta, hogy az eseményen jelen volt Günter Verheugen bővítésért felelős európai biztos, mintegy az uniós tagsággal kecsegtető szebb jövő megtestesítőjeként.
Az előzmények ismeretében azonban feltételezhető, hogy a helyzet mégsem nem volt ennyire rózsás. Elég csak megemlíteni, hogy a magyar Országgyűlés néhány hónappal előbb szavazta meg az úgynevezett kedvezmény- vagy státusztörvényt. A jogszabály értelmében az anyaországgal szomszédos államokban – kivéve Ausztriában – élő, nem magyar állampolgárságú magyarok „magyar igazolványt” igényelhetnek, amely birtokában Magyarország területén többek közt utazási és oktatási kedvezményt igényelhetnek.
A Martonyi János külügyminiszter által „a magyar összetartozás törvényének” nevezett jogi norma ellen – Romániához hasonlóan – Szlovákia is azonnal tiltakozott. Miniszterelnöki, külügyminiszteri és főként külügyi államtitkári szinten folytattak tárgyalásokat, ám Dzurinda miniszterelnök az esetleges módosításoktól függetlenül is „alapvetően ellenezte” a vitatott jogszabályt, tudósított a Sme, Szlovákia egyik vezető napilapja.
Az ügy az európai politikai színtéren sem maradt visszhang nélkül. Foglalkozott vele az EBESZ, az EU és az Európa Tanács, sőt Velencei Bizottság néven önálló testület is vizsgálta a problémát. A nemzetközi álláspontok azonban nem voltak egybehangzóak, sem egyértelműek, így Magyarország és Szlovákia egyaránt a számára kedvező fordulatokat emelte ki a vélemények egyvelegéből.
A 2002-es magyarországi kormányváltást követően mintha alábbhagytak volna a kedvezménytörvény kiváltotta heves indulatok. A Medgyessy-kabinet elődjénél engedékenyebbnek bizonyult, megegyezést sürgetett, az ősszel hivatalba lépő új szlovák vezetés figyelmét pedig lekötötték a belpolitikai reformok, derül ki a CLA-Kalligram szakemberei által készített tanulmányból.
A „KMKF-botrány” és Malina Hedvig ügye – máig megoldatlan kérdések
“A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) 2004 decemberében alakult meg azzal a céllal, hogy tagjai közös tanácsaival segítsék a Magyar Köztársaság Országgyűlésének munkáját” – áll a konzultációs fórum hivatalos honlapján.
A KMKF Statútumában leszögezik, hogy a fórum “létrehozásának és működésének nincs nemzetközi jogi relevanciája”, kizárólag tanácsadói hatáskörrel rendelkezik. Ezen a tényen az sem változtatott, hogy 2008 márciusában az Országgyűlés saját intézményeként ismerte el a KMKF-et. A jogi lépés gyakorlati megnyilvánulása annyiban áll, hogy a magyar törvényhozás saját költségvetéséből finanszírozza a fórum működését.
A szlovák vezetés mégis hangosan felhördült a változás hallatára. Dušan Čaplovič, Szlovákia miniszterelnök-helyettese parlamenti felszólalásban adott hangot nézetének, miszerint a Magyar Koalíció Pártja által delegált parlamenti képviselők tevékenysége a Nemzeti Tanácsban (a szlovák parlamentben) összeegyeztethetetlen a KMKF ülésein való részvétellel.
Hogy ez a kérdés milyen súlyos problémát jelent a két ország kapcsolatában, jól érzékelteti, hogy Robert Fico kormányfő a 2009. szeptember 10-én, Széchényben tartott szlovák-magyar miniszterelnöki találkozót követő sajtótájékoztatón, a békülékeny hangvétel ellenére is fontosnak tartotta kiemelni, hogy a KMKF tevékenysége, és az MKP ezen fórumon való rendszeres részvétele alapvetően sérti a szlovák érdekeket. „Azt kérjük, hogy ez a neuralgikus pont tűnjön el a viszonyunkból” – tette hozzá a szlovák kormányfő (EurActiv.hu 2009.09.11.).
A kormánykoalícióban résztvevő SNS (Szlovák Nemzeti Párt) vezetője, a magyarellenes kirohanásairól hírhedt Ján Slota a „nagymagyar sovinizmus” megtestesülését látja a KMKF-ben, melynek működése „egyértelműen veszélyezteti Szlovákia érdekeit és területi épségét”, olvasható a Sme honlapján.
A szlovákiai magyar képviselők KMKF-ben való részvétele továbbra is vita tárgyát képezi, az utóbbi időben azonban a két szomszédos állam újabb keletű konfliktusai szorították háttérbe a kérdést; többek között Malina Hedvig ügyének legfrissebb fejleménye. A diáklány kálváriája 2006 augusztusában kezdődött, mikor Nyitrán ismeretlen tettesek megverték, mert magyarul telefonált az utcán.
A szlovákiai magyar egyetemista története hemzseg a váratlan fordulatoktól. A 2006-ben ismeretlen tettes elleni feljelentés alapján indított nyomozást a szlovák hatóságok két héten belül leállították. Az indok az volt, hogy az incidens valójában meg sem történt, a lányt senki nem bántalmazta. Valószínűleg ennek hatására tettek Malina Hedvig ellen lakossági feljelentést, a hatóság félrevezetésének vádjával. Az eset természetesen Magyarországot sem „hagyta hidegen”.
2006 őszén Gyurcsány Ferenc a visegrádi négyek csúcstalálkozóján nem volt hajlandó kétoldalú tárgyalást folytatni szlovák kollégájával. A magyar miniszterelnök a nacionalista, populista és extremista csoportok kormányban való részvételével kapcsolatos nézetkülönbségekre hivatkozott, olvasható a Sme cikkében, minden bizonnyal Slota pártjára utalva.
A „Malina Hedvig- ügy” azóta a szlovák Legfelsőbb Bíróság napirendjére került, jelenleg hamis tanúzással gyanúsítják a lányt. A végleges ítélet viszont még várat magára. Az eseményeket nem könnyű rekonstruálni, hiszen a diáklány a támadás miatt sokkos állapotba került, a három év után megírt – egyébként Malina Hedvig számára nem kedvező – orvosi szakvélemény pedig a szakértőkre való hivatkozások tekintetében igencsak foghíjasnak bizonyult.
Magyar Gárda versus Beneš-dekrétumok
2007 augusztusában – mintegy Malina Hedvig bántalmazásának „első évfordulója alkalmából” – megalakult a Magyar Gárda. Ján Slota rögtön javasolta, hogy az ügyet a koalíciós tanács keretein belül vitassák meg. A pártvezér az Európai Unió beavatkozását sürgette az általa neofasisztának tartott félkatonai szervezet ellen, tájékoztat az SNS honlapja. A szélsőségeseknek azonban Szlovákia sincs híján, ennek ékes példája az 1995 óta működő Szlovák Testvériség.
A Magyar Gárda életre hívása mindenesetre megkapta az európai szintű „fogadtatást” is. Mindössze néhány nappal a mozgalom létrejötte után az Európai Parlament szociáldemokrata képviselőcsoportja a Gárda elítélésére szólított fel (EurActiv.sk 30. 08. 2007).
A szlovák törvényhozás az egykori Csehszlovákia területén élő magyarok és németek II. világháború utáni meghurcoltatásának alapjául szolgáló Beneš-dekrétumok megerősítésével „vágott vissza”. Német EP-képviselők kezdeményezésére ez a téma is az Európai Parlament napirendjére került – annak ellenére, hogy Csehország és Szlovákia tagjelöltsége idején az EU nem emelt kifogást a dekrétumok ellen.
A Beneš-dekrétumok megerősítése nyomán a Szlovák Köztársaság több külképviselete előtt szerveztek tiltakozást, a szlovák külügyminisztérium azonban „nem volt hajlandó elfogadni a nyomásgyakorlás ezen formáját és a történelem meghamisítását”, tudósít a webnoviny nevű hírportál.
2008 – sűrűsödő konfliktusok
2008 tavaszán először Pilisszentkereszt önkormányzatának intézkedése kavart szlovák-magyar diplomáciai vihart, mivel át akarták költöztetni a szlovák kisebbségi önkormányzat irodáját. Az ügyben csak néhány hónappal később sikerült zöldágra vergődni: a Miniszterelnöki Hivatal és a szlovák országos kisebbségi önkormányzat új Szlovák Ház építésében állapodott meg.
Mindazonáltal Szlovákiában és Magyarországon is egyre gyakrabban szóltak a hírek a másik nemzet elleni durva megnyilvánulásokról. Nem sokkal később a szlovák parlament megszavazta az új közoktatási törvényt, majd az oktatási miniszter arról rendelkezett, hogy a szeptembertől megjelenő kisebbségi tankönyvekben szlovákul szerepeljenek a földrajzi nevek. A magyar megnevezés kizárólag első alkalommal, a szlovák név után, zárójelben lehet feltüntetve.
Az oktatásügyi helyzetet tovább bonyolította, hogy az illetékes minisztérium szeptemberben kihagyta a magyar iskolákat az őket érintő hazai és uniós pályázatokból. Ezzel párhuzamosan a magyarországi szlovák kisebbségi iskoláknak is meggyűlt a bajuk a pályázatokkal. A Miniszterelnöki Hivatal tudósítása szerint Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke levélben kért segítséget a kancelláriaminisztertől a békéscsabai szlovák iskola felújításához.
Az év talán legnagyobb horderejű incidense november elsején történt Dunaszerdahelyen. A helyi csapat és a pozsonyi Slovan labdarúgó mérkőzésére magyarországi szurkolók is érkeztek. A szlovák rendőrség kommandósai a mérkőzés alatt behatoltak a magyar nézők szektorába, és rendkívül kemény fellépésük következtében több sérültet kellett kórházba szállítani. Egy szlovákiai magyar férfi maradandó sérülést szenvedett.
A szlovák hatóságok indokolatlanul durva fellépése elleni tiltakozás jeleként a budapesti szlovák nagykövetség épülete előtt szlovák nemzeti zászlót égettek. A szlovák külügyminisztérium emiatt, a magyar kormány pedig a magyar szurkolók bántalmazása miatt követelt azonnali vizsgálatot.
A két héttel ezután Révkomáromban lebonyolított informális miniszterelnöki találkozón Fico és Gyurcsány közös nyilatkozatot fogadtak el a radikalizmus és nacionalizmus mindenféle formájának elítéléséről. A magyar kormányfő azonban nem tartotta kielégítőnek a dunaszerdahelyi rendőrségi fellépés jogszerűségét alátámasztó bizonyítékokat, tájékoztat a magyar kormányszóvivői honlap. Gyurcsány a nemzeti kisebbségek védelme érdekében felvetett javaslatait szlovák kollégája később levélben utasította vissza.
Az idei év hozadéka
A szlovák törvényhozás idén is jogalkotási aktusaival biztosította a szlovák-magyar viszony „megfelelő hőfokát”. Februárban jóváhagyták az oktatási törvény módosított – ám a Magyar Koalíció Pártja számára még így is elfogadhatatlan – változatát. Ivan Gašparovič államfő szintén kivitelezhetetlennek, ráadásul alkotmányellenesnek tartotta a törvényt, ám épp ellenkező okokból. Ján Slota is osztotta Gašparovič nézetét arról, hogy a jogszabály túl engedékeny, ezért a törvényt rögtön alkotmánybíróság elé akarta vinni, tájékoztat a párt honlapja.
Nyár elején az államnyelvtörvény módosítására került sor (EurActiv.hu 2009. 07. 07.). Szlovák és magyar részről is sokan félreértelmezték, illetve félremagyarázták a szeptembertől hatályos jogszabályt, tény azonban, hogy az új változat szigorított a meglévő törvényen. A paraméter nevű honlapon Szalay Zoltán jogász ad útmutatást a helyes értelmezéshez.
Augusztus végén, Szent István révkomáromi lovas szobrának felavatása kapcsán újult erővel törtek elő a konfliktushullámok. Az ünnepségre Sólyom László köztársasági elnök is hivatalos volt, a szlovák hatóságok azonban megtagadták tőle az ország területére való belépés jogát.
Az érintettek ismét eltérően értelmezték a helyzetet. Szlovák vélemények szerint a szervezők eleve provokatív módon csak a magyar közjogi méltóságot hívták meg. Magyarország számára viszont elfogadhatatlan, hogy elnökét egy másik uniós tagállam ne fogadja. Erre a DGAP Szlovákia-szakértője, Julian Pänke is rámutatott, olvasható a paraméter cikkében.
Balázs Péter magyar külügyminiszter az EurActivnak adott interjúban kifejtette, hogy az ilyen jellegű kérdéseket az Európai Tanács keretében lehetne megvitatni (EurActiv.de 28. 09. 2009). Az EU svéd elnöksége viszont nem kívánta európai szintre terelni az ügyet, a megoldást a két érintett állam közti bilaterális tárgyalásoktól várják.
Szeptember 10-én, a szlovák és a magyar miniszterelnök Szécsényben tartott találkozóján ismét előrelépés történt a két szomszédos állam viszonyának rendezésében. Bajnai és Fico közös, tizenegy pontos nyilatkozata ugyan nem részesült egyöntetűen kedvező fogadtatásban, ennek ellenére ígéretesnek tűnik, hogy mindkét vezető hajlandó elfogadni az EBESZ kisebbségi főbiztosa által kidolgozott ajánlásokat (EurActiv.hu 2009. 09. 11.).
