Hirdetés
Mérföldkövek
- 2005. január: Bevezetik az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerét (EU ETS).
- 2005. február: Életbe lép a Kiotói Jegyzőkönyv.
- 2005. március: Uniós vezetők újraindítják a Lisszaboni Stratégiát, a „több és jobb munkahely” megteremtésére összpontosítva.
- 2005. május-június: Franciaországban és Hollandiában népszavazáson utasítják el az Európai Unió alkotmánytervezetét.
- 2007. március: Az EU-csúcson jóváhagyják azt a javaslatot, melynek értelmében az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2020-ig „egyoldalúan” 20 százalékkal csökkentik (EurActiv.com 09/03/07).
- 2007. június: Az EU-csúcson megállapodás születik az intézményi reformmal foglalkozó kormányközi konferencia (IGC) felállításáról (EurActiv.com 23/06/07).
- 2007. december 13.: Az EU vezetői aláírják a Lisszaboni Szerződést (EurActiv.com 14/12/07).
- 2008. március: A szlovén elnökség alatt, az Európai Tanács tavaszi ülésszakán jóváhagyják a lisszaboni menetrend utolsó három évére vonatkozó prioritásokat, melyeket a Bizottság a Lisszaboni Stratégiáról szóló stratégiai jelentésben („A reformok ütemének fenntartása”) határozott meg.
- 2008. június 12.: Az ír szavazók elutasítják a Lisszaboni Szerződést.
- 2008. október: A Bizottság egy magas szintű, ad hoc pénzügyi felügyeleti testületet nevez ki Jacques de Larosière, az IMF korábbi ügyvezető igazgatója vezetésével (EurActiv.com 23/10/08).
- 2008. november 12.: A Bizottság javaslatot tesz a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályok szigorítására (EurActiv.com 13/11/08).
- 2008. december: Az EU-csúcson végleges formába öntik az energiával, illetve éghajlatváltozással kapcsolatos jogalkotási csomagot (EurActiv.hu 2008.12.12.).
- 2009. április 29.: A Bizottság bemutatja a speciális, magán, valamint egyéb alternatív befektetési alapokra vonatkozó irányelvtervezetét (EurActiv.com 30/04/09).
- 2009. május 27.: A Bizottság bemutatja a Larosière-csoport javaslatai alapján kidolgozott, európai pénzügyi felügyeletről szóló csomagját (EurActiv.hu 2009.05.29.).
- 2009. június 4-7.: Európai parlamenti választások.
- 2009. június 19.: Az uniós vezetők rábólintanak a pénzügyi felügyeletről szóló csomagra (EurActiv.com 19/06/09).
- 2009. július 24.: A Bizottság meghirdeti az EU 2010 utáni fenntartható fejlődési stratégiájáról való elmélkedés időszakát (EurActiv.hu 2009.07.28.).
- 2009. július 27.: A Tanács – a Bizottság 2008. októberi javaslatának megfelelően – elfogadja a tőkekövetelményről szóló irányelv módosítását.
- 2009. szeptember 20.: A Lisszaboni Stratégia 2010 utáni időszakáról való internetes konzultáció tervezett kezdete.
- 2009. október 2.: Írország másodjára is népszavazásra bocsátja a Lisszaboni Szerződést.
- 2009 ősze: A Bizottság várhatóan nyilvánosságra hozza a pénzügyi felügyelettel kapcsolatos részletes jogalkotási tervezetét.
- 2009. december: Az ENSZ koppenhágai klímakonferenciája (COP-15). Feltehetően megszületik a Kiotói Jegyzőkönyvet felváltó megállapodás.
- 2009. december 10-11.: EU-csúcson vizsgálják felül a 2010 utáni fenntartható fejlődési stratégia prioritásait.
- 2009 vége – 2010 eleje: Az új Bizottság bemutatja javaslatait a 2010 utáni Lisszaboni Stratégiával kapcsolatban.
- 2010. március: EU-csúcson jelölik ki a fő politikai irányvonalakat.
- 2010. december 5.: Az új megújuló energia irányelv teljesítési határideje az összes uniós tagállam számára.
- 2012 vége: egy új, globális klímaegyezmény ratifikálásának határideje.
Összefoglalás
A Barroso-Bizottság minden idők legnagyobb léptékű és leginkább ambiciózus EU-bővítésének díszletei között lépett az Unió politikai színpadára. 2004-ben tíz új tagállam lépett be az Európai Unióba, a kelet-európai országok „európaizálása” pedig 2007 elején, Románia és Bulgária uniós tagállammá válásával teljesedett ki.
A megnövekedett Európa megszilárdítása egy politikai kihívásoktól terhes időszakban zajlott. Míg a kulcsfontosságú politikai eszközök – mint például a Lisszaboni Stratégia a növekedésért és a foglalkoztatásért, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum – hatékonysága kapcsán egyre erősebb kételyek merültek fel, addig 2004-ben aláírták az EU Alkotmányos Szerződését.
Utóbbi életbe lépését azonban az EU két alapító tagja, Franciaország és Hollandia hiúsította meg, a döntéshozókat pedig felszólították, vizsgálják felül az európai polgárokkal való kapcsolattartás és a polgárok bevonásának eddigi gyakorlatát.
A határokon belülről érkező nyomás mellett a világméretű kihívások sem kerülték el Európát. A globalizáció, az energiabiztonság, a klímaváltozás és a menekültügy terén egyaránt halaszthatatlanná vált, hogy az EU végre a sarkára álljon.
A Bizottság változó teljesítményt nyújtott. A nehézkes kezdetet követően erélyesen állt ki az energiával, a klímaváltozással és a menekültüggyel kapcsolatos világos jogszabályok bevezetése mellett, a pénzügyi válságot ugyanakkor már nem volt képes előre jelezni és megfelelően kezelni – vélik az európai politikai színtér szereplői.
Főbb témák
A Bizottság mindennemű válságkezelő intézkedéseit érik bírálatok
Az Európai Parlament tisztségviselői és más politikai aktorok kéz a kézben csatlakoztak a Bizottság gazdasági és pénzügyi válságra adott válaszaival elégedetlenkedők egyre népesebb táborához.
„Előszöris, a Bizottság elmulasztotta előre jelezni a válságot. Másodszor, már a válság kibontakozása előtt sem bizonyult túl elkötelezettnek a pénzpiaci szabályozás tekintetében” – állítja Piotr Maciej Kaczyński, az Centre of European Policy Studies (CEPS) munkatársa. Nézete szerint a pénzügyi instabilitás és recesszió időszakának beköszöntére adott bizottsági válasz szintén kudarcot vallott.
Barroso válságkezelési módszereinek egyik leghevesebb bírálója Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialisták Pártjának elnöke. A portugál politikus recesszió elleni lépéseit Rasmussen a „túl kevés, túl későn” jelzővel illette. „Úgy tűnik, vezetői képességeinek bizonyítása helyett [Barroso] leginkább azzal van elfoglalva, hogy az összes tagállami kormánytól érkező kritikát kivédje” – mondta a pártelnök.
Daniel Cohn-Bendit, a Zöldek társelnöke megjegyezte: „Barroso a környezetvédelmet, a szociális kérdéseket és a személyek jogait egyaránt elhanyagolta. A pénzügyi válságra adott »dadogós« válaszának egyik ékes példája, hogy a kezdeti tétlenség után európai újjáépítési programot hirdetett a tagállamok, valamint az ipar számára ahelyett, hogy a foglalkoztatottság és a fenntarthatóság érdekében inkább környezetbarát beruházásokat kezdeményezett volna” a gazdasági fellendülés érdekében.
Barroso újjáépítési tervét még maguk a liberálisok is bírálták. A Bizottságot egy világos válságkezelő stratégia hiánya miatt elmarasztalva a korábbi belga miniszterelnök, Guy Verhofstadt, az EP liberális csoportjának jelenlegi vezetője terjedelmes kiadványt írt az európai gazdaság megmentéséről. A mű megírásában szavai szerint „a düh vezérelte” őt.
„Amire szükségünk van, az nem más, mint egy bizottsági indítvány” – jelentette ki, emlékeztetve rá, hogy az egységes piac létrehozásához Jacques Delors egyik nagyratörő javaslata adta meg a kezdeti lendületet. Delors elképzeléseinek 70 százalékát ugyan elutasították, ám a jóváhagyott 30 százalék a mai napig működő belső piac alapját jelentette, mondta Verhofstadt (EurActiv.com 13/05/09).
Az új Bizottság számára az első kihívás az lesz, hogy teljes körű válságkezelő csomagot dolgozzon ki, véli a CEPS munkatársa, Daniel Gros. A speciális befektetési alapok, a tőkemegfelelés, a hitelminősítő intézetek és a pénzpiaci felügyelet tekintetében egyaránt következetes politikára van szükség, nyilatkozta az elemző. (A pénzügyi válságról bővebben olvashat Link Dossziénkban.)
A Stabilitási és Növekedési Paktumot szintén újra kellene gondolni, mutat rá Gros, hiszen a Bizottság engedékenyebb hozzáállása ellenére is számos tagállamnak okoz fejtörést, hogy hogyan tartsanak lépést az előírt paraméterekkel.
Vezetésképtelenség, a tagállamok elégtelen felügyelete
Míg az EU-ban uralkodó többségi nézet szerint a Bizottság egyre inkább veszít vezető szerepéből azzal, hogy a jogalkotási javaslatok kidolgozásánál már előre számításba veszi az esetleges tagállami aggodalmakat – azaz saját döntéskezdeményező pozícióját ássa alá –, addig egyes elemzők azt is a Barroso-Bizottság fejére olvassák, hogy képtelen ténylegesen felügyelni és kordában tartani a tagállamokat.
„Egyre mélyülő szakadék tátong a Bizottság jogszabály-előkészítő és -elfogadó, illetve jogszabály-végrehajtó képessége között” – állapította meg Kevin Bradley, a tudományos tanácsadással foglalkozó, The Weinberg Group nevű nemzetközi cég vezérigazgatója.
„Ez mindenekelőtt a környezetvédelmi, valamint a regionális szakpolitikákban érhető tetten. Utóbbi területen a Bizottság annyira sikeresen építette le tevékenységét, hogy szerepe már szinte csak a »csekkek kiállítására« korlátozódik. Gyakorlatilag egyáltalán nincs beleszólása a regionális fejlesztésre szánt igen jelentős költségvetési tételek felhasználásába” – véli Bradley. Nézete szerint a tendencia aggasztó, mivel egyenesen következik belőle, hogy a támogatott programok megvalósítása bizony hagy kívánnivalót maga után.
Az energia- és klímacsomag méltatása
A legtöbb megfigyelő egybehangzóan azt tartja a Barroso-Bizottság legnagyobb érdemének, hogy sikerült nyélbe ütnie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ig 20 százalékkal való csökkentéséről szóló megállapodást, továbbá a megvalósuláshoz szükséges gyakorlati lépések előtt is elegyengették az utat. (Az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszeréről bővebben olvashat Link Dossziénkban.)
2013-tól bevezetik az ipari szektor által kibocsátott szédioxid-mennyiség éves alapon történő csökkentését. Azoknak a vállalatoknak, amelyek nem tesznek eleget az emissziócsökkentés követelményének, úgynevezett „pótlólagos kibocsátási egységeket” kell vásárolniuk a piacon. Ezek az egységek pedig évről évre szűkösebben és persze magasabb árakon állnak majd rendelkezésre.
Az európai szélenergia-ágazat szempontjából a Barroso-Bizottság által elért legnagyobb eredmény a megújuló energia irányelv kidolgozása, amely a 2008 decemberében jóváhagyott klímacsomag részeként látott napvilágot.
„Ez az irányelv világméretekben is a megújuló energiával kapcsolatos legkiemelkedőbb jogalkotási aktusnak számít. A Bizottság kötelező erejű célkitűzések meghatározása által helyes üzenetet közvetített a befektetőknek és egyúttal biztosította, hogy Európa teljes mértékben kiaknázza a megújuló technológiák fejlesztésében lappangó óriási lehetőségeket” – fejtette ki Paolo Berrino, az Európai Szélenergia Szövetség (EWEA) szóvivője.
Az EWEA előrejelzései szerint 2020-ban Európa 230GW szélenergiát fog előállítani – ez az elektromosáram-szükséglet mintegy 14-18 százalékát fedezi. (Az EU energiahatékonyságot támogató intézkedéseiről bővebben olvashat Link Dossziénkban.)
„A megújuló irányelv kitűnő javaslat volt” – erősítette meg az Európai Környezetvédelmi Iroda főtitkára, John Hontelez. Hozzátette viszont, hogy az Európai Unió részéről az energia- és klímacsomag korántsem elegendő hozzájárulás a globális felmelegedés 2°C-ra való visszaszorításáért folytatott harchoz. „A semminél mindenesetre több, és tovább tökéletesíthető – különösen a koppenhágai klímakonferencia kedvező kimenetele esetén” – hangsúlyozta Hontelez.
A fenntartható fejlődési stratégia eltűnt a süllyesztőben
A Barroso-Bizottság fikarcnyi érdeklődést sem tanúsított az EU fenntartható fejlődési stratégiájának továbbfejlesztése iránt, véli az Európai Környezetvédelmi Iroda.
A 2005 végén nyilvánosságra hozott stratégiatervezet Hontelez megítélésében „olvashatatlan” volt és „nélkülözött mindenféle ambíciót”. Az akkor hivatalban levő luxembourgi és osztrák EU-elnökségnek csak gratulálni lehet erőfeszítéseikért, amelyek végül „legalább érthető és logikus szöveget” eredményeztek, mondta a főtitkár. Ezt az uniós vezetők 2006 júliusában tartott csúcstalálkozóján fogadták el.
„Azóta azonban a Bizottság egy szalmaszálat sem tett keresztbe ezen a téren” – tette hozzá Hontelez.
„Lanyha” erőfeszítések az európai közlekedés szénmentesítéséért
A nem kormányzati szervezetek (NGO-k) 2007-ig egyetlen jelentős bizottsági intézkedést sem tartanak számon, amely a közlekedési ágazat környezeti hatásainak – a személygépkocsik, a teherautók és a légi forgalom által kibocsátott széndioxid-mennyiség – megzabolázására irányult volna. A helyzet a legbefolyásosabb környezetvédelmi szervezetek (többek közt a Greenpeace és a WWF) nézeteit tömörítő „Green 10” szövetség meglátása szerint akkor változott meg, mikor Stavros Dimas környezetvédelmi biztos elszánta magát, hogy felveszi a harcot a „nehézsúlyú” ellenfélnek számító autóiparral. Az ágazat sorozatosan megszegte önkéntes kötelezettségvállalásait, ezért Dimas a gépjárművek környezetromboló hatását mérséklő, jogilag kötelező erejű normarendszer bevezetésére tett javaslatot.
Nem tűnik valószínűnek, hogy az EU célkitűzéseit a közlekedési ágazat széndioxid-kibocsátásának érintetlenül hagyása mellett is teljesíteni lehetne. Christian Egenhofer, a CEPS szakértője szerint csupán szerény előrelépés mutatkozik az üvegházhatást okozó gázok fokozódó kibocsátására, az energiakészletek biztonságának kérdésére, illetve a közlekedési szektort érő innovációs kihívásokra adandó átfogó válaszintézkedések megvalósítása terén.
Feltétlenül szükségünk van egy közlekedési és klímacsomagra, hogy az EU végre rátérhessen a közlekedés szénmentesítése felé vezető útra. Az ágazat jelenleg 97 százalékban fosszilis üzemanyagoktól függ és hatalmas mennyiségű széndioxid kibocsátásáért felelős, jegyezte meg Egenhofer.
A Bizottság előállt egy jogszabálytervezettel, amely értelmében az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerét a közúti közlekedésben használt üzemanyagok, a gumiabroncsok újrahasznosítása és teherszállítás mellett a légi közlekedésre is kiterjesztenék, tudatta Dudley Curtis, a Közlekedés és Környezet (Transport&Environment) NGO szóvivője. „Az ilyen irányú törekvések azonban még mindig túl szerények” – fűzte hozzá, rámutatva, hogy a közlekedés számlájára írható széndioxid-kibocsátás további növekedése már előre borítékolható.
A CEPS azt hangoztatja, hogy a közlekedési és klímacsomag felülvizsgálatára van szükség; mind uniós, mind nemzeti szinten számos új politikát kellene belefoglalni. Ilyen például az üzemanyag után kivetett adó, a közlekedési infrastruktúra újragondolása, továbbá a teherautókra, kamionokra, repülőgépekre és hajókra vonatkozó üzemanyag-hatékonysági előírások bevezetése.
Mindazonáltal a Bizottság az utóbbi hónapokban képes volt ellenállni a közlekedési iparág erőteljes lobbi-tevékenységének az úgynevezett „óriás teherautók” (rendkívüli méretű nehézáru-szállító járművek) EU-n belüli szabad forgalmának engedélyezéséért. „Bátran szálltak szembe az erős nyomással, és egyelőre nem adták be derekukat az óriás teherautóknak, amelyek a közlekedési piac eltorzításán kívül súlyos biztonsági kockázatot jelentenek, ráadásul környezetvédelmi szempontból is aggályosak” – nyilatkozta Patrick Keating az Európai Vasúti Infrastruktúra Üzemeltetők Szövetsége (EIM) részéről.
Erősebb egységes piac: Barroso vesszőparipája
Az EU egységes piacának erősítése érdekében az elmúlt öt év alatt hozott döntéseket a legtöbb tagállam és politikai szereplő megelégedéssel nyugtázta. Annak tényét, hogy a Barroso-Bizottság az európai polgárok számára is „kézzel fogható eredményeket” produkált, rendszerint pozitív fejleményként könyvelték el, magyarázta a CEPS tudományos munkatársa, Piotr Maciej Kaczyński.
Az új roaming-szabályozásnak köszönhetően a külföldi mobilhívások árai megfizethetővé és átláthatóvá váltak. A szolgáltatási irányelv – egyes megosztó vélemények ellenére is – széles körű pozitív visszajelzést kapott. Ugyancsak kedvező fogadtatásban részesült a „Jobb szabályozás” elnevezésű kezdeményezés, amelynek kiváltképp a kis- és középvállalkozók örültek.
A roaming-díjak visszaszorításával „az Európai Bizottság bebizonyította a fogyasztóknak, hogy Brüsszel nem pusztán a bürokrácia melegágya. Az intézkedés sikeres véghezvitele elsősorban Viviane Reding hírközlési biztos érdeme, aki a fogyasztókat és a piacot helyezte a Bizottság tevékenységének középpontjába” – fejezte ki dicséretét Innocenzo Genna, az Európai Távközlési Versenyszövetség (ECTA) elnöke.
Genna mindazonáltal elismerte, hogy az EU döntéskezdeményező testülete kudarcot vallott a valóban egységes és nyílt távközlési piac létrehozásában. „A távközlési keretirányelvben szereplő koordinációs javaslatok túlságosan fel lettek puhítva, az ágazatban kibontakozó piaci verseny elé pedig akadály gördült” – mondta, és a tagállamok protekcionista magatartását téve felelőssé a kedvezőtlen fejleményekért.
Szociális Európa: az elhanyagolt gyermek
A szociális teendőket Barroso egyértelműen parkoló pályára terelte. Inkább foglalkozott a gazdasággal, amelyet „beteg gyermekeként” kezelt. A lisszaboni napirendet 2005-ben a Növekedési és Foglalkoztatási Stratégia köpönyegébe öltöztetve így nyilatkozott: „Úgy érzem, mintha három gyermekem lenne – a gazdaság, a szociális teendők és a környezet. Mint a modern apák, ha egyik csemetéjük betegeskedik, én is kész vagyok mindent sutba dobva csak azzal az eggyel törődni egészen addig, amíg vissza nem nyeri egészségét. Ez a magatartás természetes és felelősségteljes. Ám semmiképp sem jelenti azt, hogy a másik két gyermeket akár csak egy jottányival is kevésbé szeretném!”
A szociális NGO-k ezt a szemléletváltást tartják a Barroso-Bizottság legnagyobb baklövésének. „A növekedés és foglalkoztatás napirendre tűzésétől a társadalmi kohézió megerősödését, a foglalkoztatottsági mutatók javulását, a szegénység visszaszorulását és a környezetvédelem hatékonyabbá tételét várták. A tovagyűrűző hatás azonban elmaradt, így a gazdasági növekedésből és versenyképességből önálló cél lett, nemes eszköz helyett” – összegezte Anne Hoël, a Szociális Platform politikai koordinátora. Kiemelte, hogy „szegény munkásság” létszáma emelkedett, valamint a szegénység és egyenlőtlenség is fokozódott.
2009 júniusában a svéd soros elnökség is kénytelen volt bevallani, hogy a lisszaboni napirend megbukott. „Még ha történt is előrelépés, ki kell mondani – mindössze egy évvel az esedékes kiértékelés előtt –, hogy a Lisszaboni Stratégia kudarcba fulladt” – olvasható Svédország miniszterelnöke, Fredrik Reinfeldt, illetve pénzügyminisztere, Anders Borg közös cikkében (EurActiv.com 03/06/09).
A Bizottság nem járt sikerrel egy olyan Európa megteremtésében, amely védi polgárait és azok jogait, állítják a szociális NGO-k. „A Barroso nevével fémjelzett Bizottság (a dolgozók biztonsága helyett) a belső piacra, a versenyképességre és a munkaerőpiac rugalmasságára helyezte a hangsúlyt, és a munkaidő-irányelvről folytatott tárgyalásokon sem állt ki a dolgozók jogai mellett” – szögezte le Hoël.
Még sincsen minden veszve. A Barroso-Bizottság kezdeti tevékenységét ugyan nem lehet „szociálisnak” nevezni, „a gazdasági válság és annak európai polgárokat sújtó következményei nyomán viszont mérsékelt irányváltásnak lehettünk tanúi” – mutatott rá a Szociális Platform aktivistája.
A Bizottság 2008-ban javasolta az aktív befogadás politikáját. Ezáltal kívánta ösztönözni a tagállamokat, hogy integrációs stratégiát alakítsanak ki a munkaerőpiacról kiszorult személyek bevonására. „Ez nem pusztán az élethosszig tartó tanulást és mozgósítási sémákat foglalja magába, hanem a bevételi támogatások megfelelő szintre emelését, illetve a szolgáltatásokhoz és munkahelyekhez való jobb hozzáférés biztosítására is javaslatot tesz” – hangsúlyozta Hoël.
„Ezek a politikák, amennyiben a tagállamok átveszik, és megfelelően alkalmazzák őket, Európa-szerte emberek millióinak tennék lehetővé a tisztességes, szegénység nélküli életet” – véli Hoël. A szociális NGO-k a hosszú várakozás után tavaly júliusban bemutatott hátrányos megkülönböztetés elleni irányelvtervezetet is lelkesen üdvözölték – dacolva a tagállamok és az üzleti élet heves ellenkezésével.
Barroso az irányelvtervezettel beváltotta az Európai Parlamentnek még 2004-ben tett ígéretét. Ha elfogadják, az új jogszabály megerősíti a méltánytalan bánásmód áldozatainak védelmét, bárhol is történjen a diszkrimináció, emelték ki a nem kormányzati szervezetek.
Az irányelv célja, hogy az egyenlő bánásmód elve vallástól, meggyőződéstől, fogyatékosságtól, kortól és nemi irányultságtól függetlenül a munka világán kívül is érvényesüljön: a szociális védelemre, az egészségügyi ellátásra, a szociális juttatásokra, az oktatásra, a lakhatásra, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésre egyaránt vonatkozik.
Migráció: mi a követendő irány?
A bel- és igazságügy egyre növekvő jelentőséggel bír az EU döntéshozói számára. Az uniós hatáskörök kibővültek, és ezen a trenden a Lisszaboni Szerződés ősszel esedékes - az ír, német, lengyel és cseh ratifikációt követő – hatályba lépése sem fog változtatni.
A Bizottság különböző jogalkotási javaslatokkal állt elő az igazság- és menekültügyi kérdésekben, ám a 2005-ös bevándorlás politikai tervben beharangozott öt intézkedés közül mindössze egy – a legkevesebb vitát kiváltó – került napirendre: a képzett munkaerőt érintő, úgynevezett „Kék Kártya”, amelyet 2009 májusában jóvá is hagytak. (A Kék Kártyáról bővebben olvashat Link Dossziénkban.)
„A Bizottság nem volt képes kellő jelentőséget tulajdonítani a bevándorlás politika problematikájának. A »migráció kérdéseinek globális megközelítésében« kijelölt három fő terület közt sajnos nem alakult ki olyan egyensúly, amilyet elvártunk volna” – mondta a Caritas Europa szóvivője, Annalisa Mazzella. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az illegális migráció elleni küzdelemnek sokkal több figyelmet kapott, mint a legális migráció kezelése.
„Meggyőződésünk, hogy a Bizottság más munkamódszerek alkalmazásával sokkal meghatározóbb szerepet játszhatna. Reméljük, hogy a következő Bizottság még nagyobb erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében, hogy a viták központi témája a »biztonságról« fokozatosan a »dolgozók jogainak védelmére« terelődjön, az integráció ügyét is beleértve” – tette hozzá.
A migrációs kérdésekkel foglalkozó NGO-k meglátása szerint a leköszönő Bizottság tevékenységének pozitív „fináléja” az lehetne, ha előrukkolnának a „Stockholm-program a szabadságért, biztonságért és a jog érvényesüléséért” nevű kezdeményezés megvalósításának átfogó akcióprogramjával, és ennek elfogadására még Svédország soros elnöksége alatt sor kerülne.
„Az akciótervnek egyértelműen ki kell jelölnie a politikai irányvonalakat, meg kell határoznia az alkalmazandó [felülvizsgált és teljesen új] jogi eszközöket, valamint egy értelmezhető és aprólékos teljesítési menetrendet is tartalmaznia kell” – nyilatkozták az Európai Karitász munkatársai.
Vélemények:
Paolo Berrino, az Európai Szélenergia Szövetség (EWEA) szóvivője kifejtette, hogy a 2008 decemberében elfogadott megújuló energia irányelv „annak jele, hogy Európa képes gazdasági tőkét kovácsolni az éghajlatváltozás elleni küzdelemből, és kész pénzét a hazai munkára áldozni, ahelyett, hogy az európai polgárok vagyonából mind tetemesebb összegekkel gyarapítaná a maroknyi olajexportáló nemzet számláját”.
Az EU környezetbarát közlekedési csomagjának részeként 2008 júliusában javasolt euromatrica irányelv felülvizsgálatával kapcsolatban Patrick Keating, az Európai Vasúti Infrastruktúra Üzemeltetők Szövetségének (EIM) osztályvezetője megállapította, hogy az intézkedés mérföldkő volt a közlekedés externális költségeinek internalizálása felé vezető úton.
„Ez a csomag végre lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a gyakorlatba is átültessék a »szennyező fizet« elvet a teherfuvarozás terén, továbbá hozzájárul az egyes közlekedési ágazatok közti jótékony kiegyenlítődéshez” – fejtette ki Keating.
A forráskihasználás hatékonyságát illetően a Bizottság nem állt elő nagy horderejű javaslatokkal, sem a „természeti erőforrások fenntartható használatára vonatkozó tematikus stratégia”, sem pedig a „fenntartható fogyasztás és termelés akcióterv”, illetve a „fenntartható iparpolitika” jegyében, vélekedik John Hontelez, az Európai Környezetvédelmi Iroda főtitkára.
„A Bizottság hozzáállása túlságosan óvatos, csupán a hatékonyság viszonylagos javulására, nem pedig az abszolút értékben vett csökkentésre összpontosít. Ráadásul egyre csak halogatja a speciális politikák tökéletesítését szolgáló célkitűzések és menetrendek megállapítását” – adott hangot bírálatának.
A hulladékpolitika tekintetében Barroso szorgalmazta a hulladékra vonatkozó keretirányelv felülvizsgálatát, hiszen a jogszabály a megelőzés, az újrahasznosítás népszerűsítése és a hulladékégetési technológiák fejlesztése terén egyaránt hiányosságokat mutatott, mondta Hontelez.
„A Bizottság következetesen elutasította egy olyan speciális irányelvtervezet kidolgozását, amely a szerves hulladék talajjavítóként való felhasználását segítette volna elő. Ez nézetünk szerint nagy érvágást jelent” – tette hozzá a környezetvédelmi szakember.
„A szegénység visszaszorítására nem került sor: az Európai Bizottság 2000-ben kötelezettséget vállalt, hogy »döntő lépéseket tesz a szegénység 2010-re történő felszámolása érdekében«. A vonatkozó adatok ismeretében kijelenthető, hogy ez egyszerűen nem történt meg, és a probléma megoldása továbbra is várat magára” – mondta Anne Hoël, a Szociális Platform nevű NGO részéről.
Menekültügyi kérdésekben a Caritas Europe azt várja a következő Bizottságtól, hogy erélyesen álljon ki a méltányos és átlátható menedékjogi eljárás biztosításának elve mellett. „Bízunk benne, hogy az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal segítőkésznek mutatkozik majd abban, hogy a menedékjogot kérők számára minden uniós tagállamban a szigorúbb kívánalmakat szem előtt tartva garantálják az egyenlő bánásmódot” – nyilatkozta Annalisa Mazzella, a szervezet szóvivője.
Az Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) álláspontja szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvtervezet a megelőzés által tenné kötelezővé a diszkriminációmentes bánásmódot: egy bolttulajdonosnak előzetesen kellene akadálymentesítenie üzlethelyiségét; egy web design cégnek a fogyatékkal élő személyek számára is használható honlapokat kellene terveznie, az iskoláknak pedig a speciális oktatást igénylő diákok szükségleteihez kellene igazítaniuk a felszereléseket és a tananyagot. „Az irányelvtervezet még mindig zavaros és korlátozza a fogyatékkal élő emberek egyenlő bánásmódhoz való jogát, tehát az EDF továbbra is szorosan együttműködik az Európai Bizottsággal” – mondta a fórum szóvivője, Valerie Asselberghs.
