Hirdetés
Nemrég úgy hallottam, hogy Észtország angol elnevezését néha viccesen „E-stonia”-ként is használják. Elmagyarázná miért kapták ezt a becenevet?
Nem vagyok benne biztos, hogy valóban olyan szorosan hozzánk ragadt, de a becenév kedvünkre való. Észtország minden lehetséges elektronikus megoldást igyekszik felhasználni.
Az elektronikus megoldások ugyanakkor trükkösek, mert könnyebb őket a kormányzati tevékenységhez kapcsolódó területeken alkalmazni, mint a magánszférában.
Ha Észtországot vesszük, akkor láthatóan azok a rendszerek működnek a legjobban, amelyek a kormány és a polgárok interakcióját szolgálják. Idén például az adóbevallások 92 százalékát elektronikusan adták le.
Észtországban tehát az üzleti élet vesz át ötleteket a kormányzati projektekből?
Nem feltétlenül, hiszen a kormány ötleteinek többsége is a piacról származik. De a megvalósítás maga sokkal bonyolultabb a magánszektorban, hiszen ahogy az országunk, úgy a vállalataink is kicsik. Minden, nagy kezdeti költséggel járó új megoldás megfizethetetlen egy kisvállalkozás számára és sokkal tovább tart, amíg felismerik, hogy megvan a maga bevételi oldala is.
Észtországban először 2005-ben használták az e-szavazás eszközeit. Bár nem Önök az egyetlenek, akik alkalmazzák ezt a módszert, a 2009-es európai választások alkalmával egyedül Észtországban használták ki ennek előnyeit. Miért döntöttek úgy, hogy bevezetik az e-szavazást?
Véleményünk szerint a választás intézménye a demokrácia fénypontja és ünnepe. Éppen ezért az eredeti elképzelés az volt, hogy az elektronikus szavazással a fiatal választókat is bevonjuk a társadalmi élet áramába. Később kiderült, hogy az e-szavazás nagyon is korsemleges: a statisztikai korcsoportok képviselői nagyjából megegyező arányban vették igénybe ezt az eszközt. Ebben az értelemben az eredeti cél, miszerint a fiatalokat is ösztönözzük a választások való részvételre, nem valósult meg az elképzelt mértékben.
De sikeresek voltunk azonban a tekintetben, hogy megnövekedett a választásokon résztvevők száma. Észtországban mindig is alacsony volt a részvételi arány. A múlt heti magyarországi választások 64 százalékos részvételi eredménye igazán nagyon magas aránynak számítana Észtországban.
Természetesen az első alkalommal az e-szavazás nem volt túlzottan népszerű. 2005-ben 2 százalék körüli volt az elektronikusan leadott szavazatok aránya, a részvétel pedig igen alacsony, 41 százalékos volt. A tavalyi választásokon azonban a szavazásra jogosultak 60 százaléka adta le voksát. Természetesen ezt nem lehet teljes mértékben az e-szavazás javára írni.
Statisztikailag mégis jelentős előrelépés történt. A 2005-ös 2 százalékhoz képest 2009-ben a szavazatok 15 százaléka érkezett elektronikus úton.
Az e-szavazás mindkét módszerét használják?
Az egyik korai példaképünk az Egyesült Államok volt, ott már a 90-es évek kezdete óta kísérleteznek az elektronikus szavazással. Ők a szavazógépekre koncentráltak. De ez nem e-szavazás, hiszen nem csatlakozik az internethez. A helyett, hogy a szavazólapot a kartondobozba dobnák, egyszerűen a kijelzőn adják le a voksukat.
A mi esetünkben ez volt a kiindulópont. Miért ne köthetnénk össze a gépeket egymással és a központi szerverrel, ha így olcsóbban és könnyebben hajtható végre a szavazás?
Az e-szavazás azonban nem úgy működik Észtországban, ahogy azt a legtöbben elképzelik. A választás napján már nem lehet használható, csak az előválasztási időszakban. A szavazat pedig az előválasztás utolsó napjáig elektronikusan és papírformában is, a választás napján pedig papírformába módosítható, ha a szavazó elmegy, és bedobja az urnába választását.
E mögött az az alapelv húzódik meg, hogy elkerüljük a kényszerű, vagy fizetett szavazatokat. Ha egy ilyen csalás áldozata valaki, de becsületes ember, később megváltoztathatja a voksát.
Amikor az e-szavazásra gondolok, általában a biztonsági kockázatok jutnak elsőként az eszembe. Szembesültek ilyen jellegű problémákkal?
Az e-szavazás technikai része igen biztonságos. Magas szintű biztonsági kódokat alkalmaz és a szavazat elküldéséhez érvényes, az elektronikus aláíráshoz hasonló személyi azonosítóra is szükség van.
A rendszer sérülékenysége inkább az emberi összetevőben rejlik. Az első időkben volt rá példa, hogy egyesek úgy gondolták, jó ötlet lenne összejönni, egy kávé mellett megvitatni a különböző kérdéseket és utána elővenni a számítógépeket és szavazni. Ez azonban nem felel meg az e-szavazás eljárási szabályzatának. A választóknak egyedül kell szavazniuk, mindenféle külső befolyás nélkül.
Egy másik esetben az egyik párt egyfajta kollektív szavazást kívánt szervezni, ahol szavazósátrakat állítottak volna fel, és a párt által alkalmazott személyzet segített volna az első szavazóknak a voksuk leadásában... Képzelheti, mit jelentene az ilyen segítség... Természetesen ezt is betiltottuk és ezzel egy időben módosítottuk az eljárási szabályzatot.
Az ilyen jellegű kockázatot nem lehet teljes mértékben kizárni, de a szavazat a választás napjáig megváltoztatható elektronikusan, a választás napján pedig az urnákhoz való járulással. Minden választás alkalmával tanulunk egy keveset.
A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) vezetője nemrégiben az EurActivnak adott interjúban politikai-filozófiai félelmeinek adott hangot: Az e-szavazás nagyon olcsóvá teheti a lebonyolítást, így a politikai rendszer könnyen elmozdulhat a közvetlen demokrácia irányába, a képviseleti demokráciát a közvetlen válthatja fel. Mit gondol, valós ez a félelem?
Én személy szerint nem vagyok az e-szavazás legelszántabb támogatója a már említett okokból. Jóllehet az eljárásnak számos előnye van, úgy gondolom, hogy a szavazás veszíthet ünnepélyességéből: négy év után végre eljött a te napod! A szavazópolgárok elmennek és elmondják, hogy mit gondolnak az elmúlt évekről, és arról, hogy mit kellene csinálni a jövőben. Az e-szavazás ezzel szemben lényegesen rutinszerűbb aktus.
Szélesebb kontextusukban szemlélve a dolgokat, úgy gondolom, hogy a kérdés nem ennyire súlyos. Jobb, ha több ember mondja el a véleményét, még akkor is, ha ezt kevésbé ünnepélyes keretek között teszik.
A közvetlen demokrácia túlburjánzása véleményem szerint a fennmaradó törvények milyenségétől függ. Magyarországon viszonylag könnyű népszavazást indítani bármiről. Észtországban a küszöbérték jóval magasabb. Ha nehezebb referendumot kezdeményezni, akkor nem látok semmilyen veszélyforrást az e-szavazásban, ha viszont könnyebb, az emberek mindenféle ügyről kezdeményezhetnek népszavazást.
Néhányak szerint az elektronikus voksolás lehetősége aktivitásra ösztönözheti az eddig passzív szavazókat. Ön egyet ért ezzel?
Ezt nehéz pontosan megítélni. Minden választás alkalmával próbálunk szociológiai tanulmányokat készíteni, de így is nehéz egzakt adatokat szereznünk. A választásokon való részvételi arány és az e-szavazók számának növekedése is tény, de nem biztos, hogy részvételi hajlandóság emelkedése csak az új rendszer előretörésének köszönhető.
A tavalyi választásunk alkalmával a szavazópolgárok csalódottsága lényegesen nagyobb volt, mint 2005-ben. Akkor, új Uniós tagállamként, gazdaságunk olyan sebesen nőtt, mint eső után a gomba, az emberek így természetesen nem foglalkoztak a szavazással. 2009-ben viszont az elmúlt hetven év legsúlyosabb válságát éltük át, nyilvánvaló, hogy a polgárok motiváltabban voltak a voksolást illetően. Időre van szükségünk, hogy további tanulmányokat végezzünk és hivatalos eredményekhez jussunk.
Felvették más országokkal a kapcsolatot annak érdekében, hogy eszmét cseréljenek az e-szavazás legjobb gyakorlatairól?
Az interjú előtt beszéltem a választási bizottsággal, és elmondták, hogy sok látogatójuk van, akik a mi szavazó rendszerünk működése felől érdeklődnek.
Nem gondolja, hogy az internet hozzáférés – ami Magyarországon 25 százalék alatt van – egy fontos összetevő?
A statisztikák szerint Észtországban a 16 és 74 év közötti korosztály 74 százaléka használja rendszeresen az internetet. Szerintem ez a szám elég magas, különösen, ami az idősebb emberek hozzáférését illeti. És ez nyilvánvalóan egy fontos kérdés. Ha az emberek jártasak az internet világában, jobban bíznak az e-szavazásban is.
Mit gondol, az e-szavazás lehet megoldás az olyan problémákra, mint ami esetünkben az április 11-i választások alkalmával jelentkezett?
Nem hatalmazott fel senki arra, hogy tanácsokat osztogassak, de az e-szavazás egy eszköz arra, hogy a sorok hosszát kicsit rövidítsék, de nyilvánvaló, hogy más eszközöket is kellene alkalmazni. Az e-szavazás segíthet, de nem lehet az egyetlen megoldás. Ez nem az adu ász.
