Hirdetés
Lezárult a Bizottság által kezdeményezett új Fogyasztóvédelmi Stratégia vitája. Az Európai Parlament is kidolgozta a kérdéssel kapcsolatos álláspontját. Mivel egészítették ki a képviselők az eredeti elképzelést?
A fogyasztóvédelmi stratégia eddig a legnagyobb hiányosságát az jelentette, hogy nincsen közös európai szervezet, amely a fogyasztók védelméért felelne. Éppen a mai ülésen történt e tekintetben előrelépés. Azt szeretnénk, ha az Élelmiszerbiztonsági Ügynökség foglalkozna ezekkel a kérdésekkel. Egyrészt úgy tűnik, hogy szervezetileg ők tudnák a legjobban lefedni a fogyasztóvédelem kérdéskörét, másrészt maradtak még pótlólagos források az intézmény költségvetésben, amelyeket erre a célra át lehetne csoportosítani.
Problémaként merült fel, hogy a tagállamok sokszor a saját piacok védelmére használják a fogyasztóvédelmet. A javaslatban ezt udvariasan úgy fogalmaztuk meg, hogy nem mindig koherens a jogszabálygyűjtemény. Célunk, hogy a stratégia ne a saját piacok, hanem a fogyasztók védelmét jelentse.
Mindenképpen szeretném hangsúlyozni, mert Magyarország számára fontos, hogy az új tagállamok még mindig le vannak maradva a fogyasztóvédelmi jogok érvényesítésében. Ez elsősorban nem a hatóságok hiányát jelenti, hanem a fogyasztók önálló kezdeményezéseinek hiányát. Továbbra is kevés a civil szervezet. Az európai jog átvétele azt is jelentette, hogy fogyasztóként sokkal jobban magunkra leszünk utalva, vagyis azt a jogunkat kaptuk meg, hogy reklamáljunk, ha úgy érezzük, hogy jogos panaszunk van. Ezt ma nem mindig éljük át.
A jelentés is utal arra, hogy nem elegendő a fogyasztói tudatosság. Létezik ma több hálózat is – gondolok itt a SOLVIT-ra, az ECC-Netre, vagy akár a RAPEX-re -, amelynek a fogyasztók tájékoztatása a feladata. Ezeket azonban sokszor nem ismerik. A jelentésben annyit lehet olvasni, hogy részben javítanák ezeknek a működését, részben újakat hoznának létre. Szükségesek újabb intézmények?
Igen, mert ezek az szervezetek határon átnyúló ügyeket intéznek. A SOLVIT is egy határon átnyúló belső piaci békéltető testület, de ez nem helyettesítheti azokat a tagállami kezdeményezéseket, amelyek a tagállami fogyasztók csoportjait fogják össze. A kollektív jogok érvényesítése - például próbapereken keresztül - egy olyan eszköz, ami jelenleg is rendelkezésre áll, csak a használata nem elég elterjedt, mert nem ismerik a fogyasztók.
Azt hiszem, hogy a fogyasztóvédelmi stratégiának az egyik legfontosabb eleme a fogyasztók jobb tudatosságra nevelése, nem csak jogaik megismertetésén, hanem érvényesítési lehetőségeinek tekintetben is.
A másik kiemelendő elem a digitális környezetben történő vásárlások esete. Ezt a ma beterjesztett tervezet is tárgyalja, de külön jelentésben is foglalkozott vele az Európai Parlament, melynek jómagam társ-jelentéstevője voltam. Az online vásárlások esetében számtalan egyéb probléma merülhet fel a hagyományos tranzakciókhoz képest. Az első probléma, úgy tűnik, a generációs különbségeknek köszönhető. Az elektronikus vásárlást preferáló fiatalabb korosztály egy kattintással szeretne vásárolni az interneten. Ők tudatosság szempontjából egy érzékenyebb csoport, hiszen az átlagembernél is kisebb mértékben ismerik a jogaikat.
A másik probléma, hogy a digitális környezetben alapvetően megváltozik a fogyasztók jogi helyzete. Míg a hagyományos vársárlások során általában megveszünk valamilyen tárgyat, addig a digitális vásárlás esetén, leggyakrabban szolgáltatást vásárolunk. Ekkor azonban nem tulajdonjogot, csak használati jogot szerzünk.
A harmadik nehézség ebben a történetben, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a hamisított árut az igazitól, hogyan lehet megkülönböztetni a valós céggel a háta mögött működő honlapot a néhány órára, vagy néhány napra felhelyezett hamis honlaptól. Milyen eszközök állnak rendelkezésre? Itt az ipar segítségét is várnánk, hogy olyan műszaki-technikai megoldásokat tudjunk találni, ami által a mostaninál jobban visszakereshető az elveszett honlap.
Végül, de nem utolsó sorban sosem szabad elfelejtenünk, hogy fenti céljainkat csak az internetes kereskedelem erősítésével érhetjük el.
Említette, hogy várják az ipar együttműködését. Van valamiféle együttműködés a nagyvállalatok, illetve a kiskereskedelmi cégeket tömörítő érdekképviseletekkel? Egyáltalán mi a jellemzőbb? A kiskereskedőknél vagy a nagyvállalatoknál kerül sor a visszaélések nagyobb részére?
A törvényhozónak nem feladata, hogy erről pontos képpel rendelkezzen. Egy biztos: Sajnos egyre nő az a csalás, a hamisítás, valamint a kalózkodás a piacon. Ez mind az áru, mind a digitális kereskedelmi forgalom területén jellemző. Egészen riasztó számokról tudok beszámolni. 2006-ra az adatok megduplázódtak az előző évhez képest. Ez mindenképpen aggasztó jelenség.
A fogyasztóvédelem a csalás, hamisítás elleni küzdelem egyik nagyon fontos eszköze, hiszen akkor válok fogyasztóvá, ha számlát kaptam valamiről, és a reklamációs jogommal élni tudok. Ez a csalás, hamisítás során piacra kerülő termékek esetében általában nem igaz. Egyéb jogszabályok is segítséget nyújtanak majd ennek a kérdésnek a megoldásában. Az anyagok kémiai biztonságáról szóló, úgynevezett REACH szabályozásnak köszönhetően, a gyártóknak, forgalmazóknak kötelező lesz az általuk forgalmazott termékek komponenseinek mennyiségét jelezni. Így a mostaninál sokkal könnyebben láthatóvá válik, hogy hol folytatnak olyan kereskedelemnek álcázott tevékenységet, amely mögött nincs valós áru. Úgy gondolom, ez mindenképpen a fogyasztók érdeke.
A szavazáson nagy számban tartózkodtak a képviselők. 166-an nem szavaztak. Volt ennek valamilyen különösebb oka?
Nem emlékszem, hogy melyik pártból nem szavaztak. Biztos, hogy valamelyik pártcsoport döntött úgy, hogy nem szavaz, de nem tudom megmondani, hogy miért.
Folyamatban van a gázpiaci liberalizáció. Az energiafogyasztók érdekei eltérnek, más termékek fogyasztónak érdekeitől. Tartalmaz a stratégia külön célt az energiafogyasztókra nézve?
Nagyon jó helyen teszi fel ezt a kérdést. A fogyasztóvédelmi stratégiának ez nem volt témája, de éppen a mai napon szavazott a belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottság az Energiafogyasztói Chartáról, ami elég nagy politikai vitát váltott ki.
A vita során a következő csomópontok rajzolódtak ki: egyrészt sokkal jobban kell tájékoztatni a fogyasztókat a saját jogaikról, ebben a kereskedelmi szegmensben is. A másik nagy kérdés, hogy hogyan lehet definiálni a kedvezményezettek körét, és ha ezt meghatározzuk, akkor európai szinten vagy a tagállamok hatáskörében tegyük-e ezt. Ehhez kapcsolódóan arra a kérdésre is keressük a választ, hogy a szociálpolitikai, vagy versenypiaci eszközökkel kell segítséget nyújtani legrászorultabbaknak. A két frakció eltérő válaszokat adott a kérdésekre. Ne felejtsük el, hogy az állami segélyek nyújtása versenytorzító lehet. Tehát itt az eszköz helyes és törvényes megválasztása fontos vitapont volt.
Van még egy-két érdekessége az Energiafogyasztói Chartának. Mi szocialisták például szorgalmazzuk olyan mérőórák bevezetését, amelyek figyelmeztetik a fogyasztót, a számára finanszírozható keret túllépésekor. Ha lenne a konyhámban egy picike kis digitális kijelző, ahol látnám, hogy éppen hány forintot költök áramba, e szerint osztanám be a konyhapénzemet. Ez nyilván másoknak is segítene.
Vagy gondoljunk sokkal egyszerűbb megoldásokra. Egy előre meghatározott KW óra elfogyasztása után jelezhetne a készülékem, hogy meghaladtam a számomra kifizethető mennyiséget. Nagyon sokszor azt látjuk, hogy az adósságcsapdába kerülő fogyasztók nem észlelnek valamilyen műszaki meghibásodást, és ennek folytán kapnak egy nagyon nagy számlát, amit aztán nem tudnak kifizetni. Az ilyen helyzeteket nagyon könnyű lenne megelőzni.
Van még egy fontos vitapont. A szocialisták ragaszkodnak ahhoz, hogy legalább félévente kapjunk egy olyan számlát, amely a valóságos fogyasztásunkat igazolja vissza, nem az átalányt. Egyelőre a többi párt ebben nem támogatott minket.
A legnagyobb különbség mégis abban látszott, hogy míg a szocialista párt azt szeretné elérni, hogy az Energiafogyasztói Charta törvényerőre emelkedjen, tehát része legyen a harmadik energiacsomagnak, addig a néppárt úgy gondolja, hogy ennek önkéntes alapon kellene működnie. Ők azt szeretnék, ha a tagállamok dönthetnének ennek alkalmazásáról. Mi ezt elutasítjuk, és úgy gondoljuk, hogy az energiapiacnak a fogyasztók legalább olyan fontos szereplői, mint a gyártók, szolgáltatók, ezért a Charta kötelező törvényi erőre emelkedését támogatjuk, és a plenáris ülésen is ilyen tartalmú módosító indítványt nyújtunk be.
Még egy utolsó kérdésem lenne. Szeretne indulni a 2009-es parlamenti választásokon?
Életem legszebb 5 évét töltöttem itt. Szakmailag, politikailag, emberileg egyaránt nagy kihívás és lehetőség a történelem első magyar EP delegációjának tagjaként dolgozni. Ha lehetőség adódik a duplázásra, akkor nagyon szívesen megpróbálom, de nem ragaszkodom a posztomhoz minden áron.
