Hirdetés
Ön zárta az Európai Állampolgári Konzultáció magyarországi rendezvényét. Mi a véleménye a kezdeményezésről?
Az EU-nak az egyik hiányossága, hogy úgy tűnik, mintha Brüsszelben lenne, miközben mindenhol ott kellene lennie. Az Európai Állampolgári Konzultáció ezt a hiányt igyekszik pótolni. Az emberek egyrészt lehetőséget kapnak arra, hogy egy témát strukturáltan körüljárjanak, másrészt ezek a javaslatok valóban a döntéshozók asztalára kerülnek. Ráadásul számon is lehet kérni rajtuk, hogy ezekkel mi történik.
A hétvége egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a résztevők nem tudták mi tartozik az Unió és mi a tagállamok hatásköre. Mennyire érzi aktuálisnak, célzottnak a javaslatokat?
Valóban egy rendkívül bonyolult rendszerben helyezkedik el, hogy mi tartozik brüsszel és mi a tagállamok hatáskörébe. Nem egyszerű az Unión belüli intézmények –tehát a Tanács, a Bizottság és a Parlament- egymáshoz való viszonyát sem feltérképezni. Ráadásul ez állandó változásban is van. Ha az írek –őszinte reményünk szerint- a Lisszaboni Szerződést ratifikálni fogják, és a maradék három országban is befejeződik a ratifikáció, akkor még nagyobb lesz az együttdöntések köre a Parlament és az egyéb intézmények között.
Szent-Iványi István rámutatott, hogy az ajánlásban megjelölt problémák – egészségügy, oktatás, foglalkoztatáspolitika – elsősorban tagállami hatáskörbe tartoznak. Gondolja, hogy ez egy visszajelzés lehet a magyar politikai vezetés számára?
A magyar politika számára is visszajelzés, igen. De hozzátenném, hogy a nemzeti hatáskörök, így például a szociálpolitika területen is működik az ún. „nyitott koordináció”. Brüsszel tehát nem mondja meg, hogy mit kell tenni, viszont folyamatosan, közös indikátorok mentén figyeli, hogy mi is történik az egyes tagállamokban.
Ezek szerint hasznosnak értékeli a konzultációt? Úgy véli, gyakrabban lenne rá szükség?
Igen, nagyon hasznosnak tartom.
Azt gondolom, hogy sokkal gyakrabban kellene ilyet szervezni. Ha jól tudom, a svéd kultúrának része az ún. „study group”-ok mentén való együttműködés. A polgárok összeülnek a közügyek megbeszélésére, melyek mindenkinek az érdeklődésébe tartoznak.
Ott van egy olyan közintézmény, amely ezekhez a vitákhoz anyagot ad. Én úgy vélem, hogy a svéd demokrácia ilyen jó helyzete, többek közt ennek köszönhető. Az állampolgárok egyrészt informáltak, másrészt rendszeresen lehetőségük van az egymással való konzultációra. Ezáltal sokkal kisebb a talaja a populizmusnak, sokkal kisebb az érzelmi alapú döntések talaja, illetve nagyobb az állampolgári kontroll a politika felett. Magyarországnak is jót tenne, ha több ilyen állampolgári konzultáció lenne.
