Hirdetés
2008. áprilisában a Bizottság és a Tanács több olyan javaslatot is tett, melyek célja a hallgatói és munkavállalói mobilitás ösztönzése az Európai Unióban. Ez egy újabb lépés az EU bármely tagállamában szerzett képesítések Európa szerte biztosított elismerése felé.
Az EU tagállamok vezetői 2000-ben kötöttek megállapodást a Lisszaboni Stratégia útnak indításáról. A stratégia célja, hogy 2010-re az Uniót „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává” tegye. Ennek érdekében legfontosabb célkitűzések közé tartozik az oktatáspolitika európai szintű összehangolása és fejlesztése, támogatása.
A Lisszaboni Stratégia hatására jelentős előrelépések születtek a szakképesítések elismerése terén. A 2005-ben meghozott 2005/36/EK irányelvet 2007. október 20-ig kellett a tagállamoknak a nemzeti jogrendszerükbe átültetniük. A szakképzésben tanulók számára ez azt jelenti, hogy végzettségüket az EU valamennyi tagállamában elismerik, a munkába álláshoz legfeljebb különbözeti vizsgát kell tenniük, amennyiben az adott szakma megszerzésének feltételei jelentősen különböznek a két tagállamban. A fenti rendelet ezen kívül néhány szakma esetében lehetővé teszi, hogy a munkaadó (legfeljebb) két éves szakmai gyakorlatot írjon elő.
ECVET
A végzettségek kölcsönös és automatikus elismerését hivatott erősíteni az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) kialakítása. Ez hasonló az 1989-ben bevezetett felsőoktatási kreditrendszrehez (ECTS). Az ECVET lehetővé teszi, hogy összegyűjthető és átvihető tanulási egységekkel, ún. „kreditekkel” írják le a képesítéseket, így megkönnyíti a megszerzett tanulmányi eredmények igazolását azok számára, akik egyik képesítési rendszerből egy másikba szeretnének átmenni.
A Bizottság tervezete az ECVET rendszerben való részvételt önkéntes alapra fektette, a tagállamok, valamint a képesítési rendszerben működő intézmények maguk döntik el, hogy alkalmazkodnak-e az ECVET által megkívánt feltételekhez. A szakképzési kreditrendszer 2006-ban került az Európai Unió napirendjére, és 2008 elejéig folyt a konzultációs eljárás a tagállamokkal. 2008. április 10-én a Bizottság egy, mindkét módszert egyesítő javaslatot tett.
Európai Képesítési Keretrendszer
A felsőoktatási és a szakképzési mobilitás egységes keretbe foglalása nem csak a kreditátvitel szintjén létezik. 2008. április 23-án a Bizottság és a Tanács közös ajánlást írt alá a felsőoktatásban résztvevők és a munkavállalók mobilitásának ösztönzésére. Ez a lépés az 
Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) kialakítására 2006-ban tett Bizottsági javaslatra referál. 2008. június 3-4-én pedig szakértők találkoznak Brüsszelben, hogy a megvalósítás eszközeiről tanácskozzanak.
Az EKKR az Élethosszig Tartó Tanulás programjába illeszkedik, és célja, „hogy összehasonlíthatóvá tegye az egyes tagállamok különböző szintű és eltérő rendszerben szerveződött képzési-képesítési struktúráját. Olyan referenciakeretet, illetve szempontrendszert alakítson ki, amely a tanulási eredményeket (tudás, készségek, képességek és kompetenciák) ismeri el, függetlenül attól, hogy azt mely országban, formális, nem formális vagy informális tanulás eredményeként szerezték meg” – olvasható az Oktatási és Fejlesztő Intézet honlapján.
A rendszer a felsőoktatásra irányuló Bolognai Folyamatot, és a szakképzés Koppenhágai Folyamatát fogja össze. Az EKKR egy nyolcszintű képesítési táblázatot hoz létre, melynek elemeit egyenként ismerhetik el, és vehetik át a gyakorlatba a tagállamok.
Hogy az így megszerzett képesítési szintek valós tudást mutassanak, a rendszer nem a tanulmányok vagy a szakmai tapasztalat időtartamára, hanem a tanulási folyamatban megszerzett eredményekre összpontosít.
Mivel az EU-nak nincsen oktatáspolitikai hatásköre, vagyis nem hozhat kötelező érvényű normákat az oktatás átszervezésére, az EKKR önkéntes alapon fog működni. Ugyanakkor minden tagállam támogatja a születendő modellt. Az Unió két dátumot határozott meg mérföldkőként. Azt javasolja, hogy a tagállamok 2010-ig alakítsanak ki kapcsolódási pontokat az oktatási rendszerükben, 2012-ig pedig minden új képzés esetében alkalmazzák az új modellt.
Europass
A szakképzésben szerzett oklevelek és bizonyítványok elismertetését segíti továbbá, az Európai Bizottság által létrehozott Europass rendszer. A hazai OKJ-s szakképzési rendszerben, 2005 után megszerzett bizonyítványokhoz ingyenes Europass bizonyítvány-kiegészítőt lehet csatolni, amely idegen nyelven igazolja a megszerzett képesítés tartalmát. Mivel a Europass dokumentumok formája egész Európában megegyező, és használata igen elterjedt, ez a kiegészítő dokumentum hiteles információkat ad a külföldön tanult magyar munkavállalók szakképesítéséről a munkaadó számára.
Szakképzési pályázati rendszer
A fenti rendszereken túl az Európai Unió anyagilag is támogatja a szakképzési rendszerek harmonizációját. Az Élethosszig tartó Tanulás 2007-2013 közötti keretprogram részeként folytatódik a Leonardo da Vinci program, amely lehetővé teszi az EU minden országában elismert szakképesítések megszerzését. A fiataloknak lehetőséget kínál a szakképzésre és a gyakorlatra munkavállalási esélyeik javítása érdekében, esélyt adva magasabb képesítést igénylő állás betöltésére is. Célja továbbá a szakképzés fejlesztése bármilyen életkorú személyek számára, egész életük során támogatva őket új képességek megszerzésében.
2000 és 2006 között 371 ezren vették igénybe a Leonardo da Vinci ösztöndíjat és szereztek szakképesítést, vagy szakmai gyakorlatot egy másik tagállamban. A német WSF Kerpen gazdasági és társadalomkutató központ felmérése szerint a részt vevők 87%-a elégedett volt az ösztöndíjjal és a másik tagállamban nyert tapasztalataival. 75%-uk értékelte pozitív tapasztalatként, hogy fejlődött a nyelvtudása, 64% örült annak, hogy külföldön tanulhatott, és 72% mondta, hogy új tapasztalatokat szerzett. A felmérés szerint 58% azoknak az aránya, akik munkanélküliként indultak el, és a program után önálló vállalkozásba kezdtek, vagy találtak állást.
Az Európai Unió maga is tart fenn olyan szervezetet (Cedefop - Európai Szakképzés-fejlesztési Központ), aki segíthet a szakképzés fejlesztésében, de léteznek az EU-tól független szakképzéssel foglalkozó szervezetek is. A szakképzési rendszerek összehangolása nem csak a Brüsszeli döntésektől függ. Sok múlik azon, hogy az egyes intézmények milyen aktivitással hangolják össze oktatási rendszerüket az európai normákkal és milyen partneri kapcsolatokat építenek ki a többi EU tagország szakképzési intézményeivel. 
