Hirdetés
„A személyek szabad áramlása”. Így nevezik hivatalosan az Európai Unió négy alapszabadságának azt az elemét, amely miatt Magyarország jogtalannak ítéli, hogy Szlovákia augusztus 21-én nem engedélyezte Sólyom László köztársasági elnöknek az ország területére való belépést.
Márpedig, ha egy tagállam egy másik uniós ország szerint a közös jogot sérti meg, akkor lehetősége van az adott államot az Európai Unió intézményei előtt felelősségre vonni. Ez általában az Európai Közösségek Bírósága előtt zajlik, ám vannak kevésbé kemény lépések is.
Egy másik tagállamot a Bíróság elé citálni ugyanis nem túl barátságos lépés, mondta az EurActivnak egy, a Bizottsághoz közeli forrás. Ennek megfelelően a tagállamok általában az Európai Bizottsághoz fordulnak. Panaszt tesznek, bízva, hogy a Bizottság elég fontosnak ítéli az ügyüket ahhoz, hogy saját maga kezdeményezze a Bíróságnál az eljárást.
A kedden felröppent sajtóhírekből nem derült ki, hogy Magyarország éppen melyik eszközt kívánja igénybe venni, mondta el az EurActivnak a Bíróság sajtóreferense.
„Nem világos, hogy Magyarország az Európai Közösségek alapszerződésének melyik cikke alapján indítaná az eljárást. A 226. cikk szerint a Bizottság, a 227. cikk szerint a tagállamnak kell benyújtania a kerestet. Mivel ez utóbbi esetben is konzultálni kell a Bizottsággal, egyelőre tisztázatlan, hogy a keddi bejelentés melyik esetre vonatkozik.” – mondta az EurActivnak Lehoczki Balázs, a Magyarországgal, Cseh Köztársasággal, Szlovákiával foglalkozó egység sajtóreferense.
Hozzátette, „természetesen elegánsabb, ha a Bizottság indítja meg az ügyet”. Az elnevezés is ezt támasztja alá: ez esetben ugyanis „Bizottság kontra Szlovákia” és nem „Magyarország kontra Szlovákia” ügyről beszélünk
Az elegánsabb megoldásból indulunk ki
A Külügyminisztérium szóvivője kérdésünkre elmondta, „Magyarország meg kívánja őrizni a szécsényi miniszterelnöki találkozó eredményeit és az országok közötti jószomszédi viszonyt”, ezért az Európai Bizottságnál élt panasszal (EurActiv.hu 2009.09.11.).
Mátrai Zsuzsanna leszögezte, a lépést maga Szlovákia tette lehetővé azzal, hogy augusztusban egy uniós irányelvre (2004/38 EK) hivatkozott.
„Tekintettel arra, hogy a szlovák fél, amikor jegyzékében megtagadta a köztársasági elnöktől az országba való belépést, az EU egyik irányelvére hivatkozott, Magyarország kérheti az Uniótól, hogy eldöntse, helyesen értelmezte-e Szlovákia az adott irányelvet.” – mondta a szóvivő.
A szóvivő azt is leszögezte, a sajtóban megjelenő szalagcímekkel ellentétben tehát egyelőre nincs szó a kötelezettségszegési eljárás megindításáról, csupán a hivatalos panasztétel történt meg. Az EurActiv úgy tudja, a panasz egyelőre meg sem érkezett Brüsszelbe. Erről árulkodnak Jacques Barrot tegnapi (október 14.) nyilatkozatai is.
Az Európai Bizottság alelnöke az MTI kérdésére úgy nyilatkozott, hogy a kérdést a két országnak kell egymás között elintéznie, majd hozzátette, „Köztünk szólva azt gondoltam, hogy az incidens lezárult a két miniszterelnök közti párbeszéddel”.
Soha véget nem érő történet
A bürokratikus útvonal hosszadalmassága miatt az Európai Bizottság hivatalosan várhatóan csak a jövő héten kapja kézhez a magyar panaszt, és onnantól kezdve beláthatatlanok az időtávlatok. A Magyarország által választott puha úton ugyanis nincsenek határidők. A Bizottság akkor reagál, amikor akar, a brüsszeli bürokráciát ismerők pedig úgy vélik, hogy ez legalábbis hónapokba telik majd.
Még ennél is hosszabb időkeretben kell azonban gondolkodni, ha az Európai Bíróság előtt megindul az ügy. Márpedig szinte biztos, hogy ez bekövetkezik, hiszen, ha a Bizottság úgy is dönt, hogy nem indítja meg a pert, Magyarországnak továbbra is lehetősége van közvetlenül fordulni az Európai Bírósághoz.
Hogy az eljárás milyen hosszú lesz, attól függ, hogy Szlovákia védekezik-e érdemben, márpedig erre az ügy politikai relevanciájára tekintettel mindenképpen sor kerül. A két tagállam között zajló ügyek pedig legalább 18 hónapig zajlanak.
Szlovákia kivételesen nem haragszik
Szlovákiában elmaradtak a magyar lépéseket általában követő heves reakciók, ami mindenképpen a két ország között dúló vihar elcsendesedését jelzi.
Pozsony hivatalos nyilatkozatban ugyan egyet nem értésének adott hangot, a szlovák Külügyminisztérium érvelése azonban visszafogott és kizárólag a jogi kérdésekre koncentrál.
„Joguk van ezt tenni.” – utalt a magyar panasztételre Lajčák, majd hozzátette: „Ahogy nekünk is jogunkban állt azt tenni.” – tudniillik kitiltani a magyar köztársasági elnököt. Lajčák hangsúlyozta, Szlovákia az elküldött diplomáciai jegyzékben megadta ennek jogi indoklását is. 
