Hirdetés
Hosszúra nyúló vitára figyelmeztetett a Bizottság egy július 15-i vitán az Európai Parlamentben. Az egyeztetésen, melynek témája a határokon átívelő egészségügyi ellátásról és a betegek jogairól szóló bizottsági javaslat volt, az érintettek is képviseltették magukat.
Robert Madelin, a Bizottság egészségügyi és fogyasztóvédelmi részlegének vezetője, miközben a jogszabályi háttérrel kapcsolatban felmerült bizonytalanságoktól próbálta megvédeni a javaslatot, a korán felmerült kérdéseket „egy hosszú vita kezdetének” tartja. Mások rámutattak: a javaslat hozzájárulhat a szegények és a gazdagok közti különbségek növekedéséhez.
„Tíz év múlva visszanézünk, és majd megtudjuk, hol tartunk” – mondta Madelin, utalva arra, hogy a tárgyalások még évekig elhúzódhatnak a témáról. Egy vezető pozícióban levő uniós bürokrata szerint a javaslat „csak áramvonalasítja a Bíróság által már elismert jogokat (…) és nem a világ vége, ahogy több egészségügyi menedzser gondolja” – tette hozzá.
Vélemények
A növekvő európai betegmobilitás elé a legnagyobb akadályt az egyik tagállami képviselő gördítette, aki felvetette, hogy megkérdőjelezhető a rendelet alapjául szolgáló uniós törvénykezés, ezért helyette egy szigorúbb szabályozást kellene alkalmazni.
Irene Wittmann-Stahl, Németország állandó képviseletének egészségügyi attaséja szerint még sok kérdés vár megválaszolásra a tanácsi vélemény megfogalmazása előtt. Véleménye szerint az alábbi problémákat feltétlenül tisztázni kell:
- A jogbiztonság kérdését
- Az Európai Bíróság törvénykezése vagy egy szigorított szabályozás fog a rendelet alapjául szolgálni?
- Ki szorul védelemre elsősorban? A beteg vagy pedig az egészségügyi ellátórendszer, amelynek kötelező biztosítania az egységes ellátásra való jogot?
- Mi a helyzet a nemzeti kormányok döntési hatáskörével, amely országonként változó?
- Mikortól tekinthetünk valamit a tagállami jogok megsértésének?
- A 152-es paragrafus ellenére elfogadják-e a tagállamok, hogy a belső piac négy alapvető szabadságjoga az egészségügyre is vonatkozik?
- Alkalmazható-e a szubszidiaritás elve a betegmobilitás esetében?
- Egyetértenek-e a tagállamok abban, hogy a rendelet több jogot uniós szintre emel?
Előre tekintve Miroslav Mikolasik (EPP-ED) szlovák képviselő panaszkodott, hogy a rendelet „olyan szűk körűvé válhat, hogy nem lesz használható”.
Közben Avril Doyle ír néppárti képviselő kijelentette, hogy a rendelet „egy lehetőség a gazdagoknak, hogy külföldön gyógyíttassák magukat”, mivel először ki kell fizetni az ellátást, ami „a szegények számára nem opció”. Ezért a javaslat növekvő egyenlőtlenséget szül esélyegyenlőség helyett.
„Attól tartunk, hogy a javaslat - amelyet üdvözlünk alapjaiban – nem működne, a rendelet pedig nem váltaná be a hozzá fűzött várakozásokat sem a páciensek, sem pedig a szolgáltatást biztosítók esetében” – jelentette ki Marc Schreiner a német kórházszövetség képviseletében. A kórházszövetség megtámadja az előterjesztést, illetve a hasonló típusú külföldi kezelések hazai szintnek megfelelő visszatérítését.
Egy uniós forrásokból finanszírozott tanulmány (HealthBasket) kimutatta, hogy a huszonhetek egészségügyi rendszerei nem összehasonlíthatóak, mivel a szolgáltatásokhoz való hozzáférés illetve azok ára meglehetősen különböző. Az eredményekre hivatkozva Schreiner elmondta, hogy amíg nem tudjuk, az adófizetők pénzének hányada jut például specifikus fogászati kezelésekre vagy csípőprotézisre, addig nem lehetséges egy olyan pénz-visszatérítési rendszer kialakítása, mint amit a Bizottsági javasol.
„A fő probléma a rendelettel az, hogy mivel a nemzeti egészségügyi rendszerek nem összehasonlíthatók, maga a visszatérítési rendszer nem működne, a direktíva pedig így nem segítené elő a határokon átnyúló egészségügyi ellátás kialakulását” mondta Schreier. Hozzátette, hogy az összehasonlíthatatlanság miatt néhányan úgynevezett „kezelési csomagok” kialakítását szorgalmazzák, amelyet minden uniós állampolgár igénybe vehetne egy meghatározott áron. Ez azonban „teljes mértékben meghaladná az EU hatáskörét” – jegyezte meg.
A német kórházak szívesen látnak pácienseket más országból, ehhez azonban egy „világos visszatérítési rendszerre van szükség” – szögezte le.
Robert Madelin, a Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának vezetője bizonyos mértékig egyetértett Schreiner álláspontjával, kijelentve, hogy a jövőben „mindenképp szükség lesz egy fiktív áras adatbázis létrehozására”, hogy tudjuk, az adófizetők hány eurójába kerül például a csipőprotézis. Madelin szerint soha nem állítottak össze hasonló adatbázist, mert a területen mostanáig nem alakult ki az „együttműködés kultúrája”.
