Hirdetés
A Parlament keddi ülésén meggyőző többséggel elfogadta a nők és férfiak egyenlő bérezési elvének alkalmazásáról szóló jelentést, melyet a néppárti képviselőnő, Bauer Edit (EPP-ED, Szlovákia) vezetett fel. Az EP nőjogi szakbizottságának tagjaként arra a régi problémára vetített rá, hogy a nők, még ma is ugyanazért a munkáért átlagosan 15 százalékkal kevesebb fizetést kapnak, mint férfitársaik. Ezt az Eurostat adatai is alátámasztják.
Bauer Edit hangsúlyozta, amennyiben a díjazásbeli különbségek a fentivel azonos ütemben csökkennének, még legalább 70 év kellene a kiegyenlítődéshez. Ezért egyetérthetünk abban, hogy a mai szabályozás kevéssé hatékony.
A jelentés szerint a nőknek átlag 418 munkanapot kell ledolgozniuk annak érdekében, hogy ugyanannyi fizetést kapjanak egy évben, mint a férfiak. A tagállamokat vizsgálva markáns különbségek észlelhetőek a nők és férfiak közti bérek eltérését tekintve; míg Máltán 4, addig Cipruson és Észtországban ez az érték 25 százalék körül mozog.
„A több mint 30 éve hatályban lévő, jelentős mennyiségű jogszabály, valamint a számos intézkedés és elköltött forrás ellenére a bérszakadék még mindig létezik, és nem szűkül.” – olvasható a jelentésben. Az EP azért kérte a Bizottságot jogalkotási javaslat benyújtására, mert „az egyenlő munkára vonatkozó egyenlő díjazás elve a közösségi vívmányok lényegi és elengedhetetlen része”.
A jelentéshez szakbizottsági képviselők előzetesen kilenc ajánlást fogalmaztak meg, illetve a plenárison, ahol 590 igen, 23 nem és 46 tartózkodó vokssal szavaztak bizalmat a jelentésnek több EP képviselői ajánlás is elhangzott.
Szakbizottsági ajánlások
A szakbizottság véleménye szerint először pontosan definiálni kell a fogalmakat, melyek a fizetésekben megnyilvánuló különbségeket okozzák. A vállalatok számára kötelezővé tennék a bérek rendszeres ellenőrzését és azok közzétételét, mégpedig nemek szerint lebontott bérstatisztikák formájában.
Fontos a női munka értékének meghatározása, melyet a személyes készségek és a felelősség, nem pedig „a nőket hátrányosan érintő, sztereotipizált megközelítés” alapján kéne figyelembe venni, ahol a fizikai erő kapja a legnagyobb hangsúlyt. A jelentés nagyobb szerepet szán az esélyegyenlőséggel foglalkozó intézményeknek, melyek szintén segíthetnék a fizetésbeli diszkrimináció csökkentését.
Szükséges lenne a jelenlegi kollektív szerződések, bérskálák és munkaköri besorolások felülvizsgálata, illetve semleges szempontok alapján történő új kategóriák létrehozása. A szakbizottság szerint a közbeszerzésnél elő kellene írni a „nemek közötti egyenlőséget és az azonos díjazást”, és az ezt betartó cégek számára cserébe előnyöket biztosítanának bizonyos támogatásokhoz való hozzáférésben. A diszkriminációt sértő munkaadókat megbüntetné és szankciókkal sújtaná, mely lehetne kártérítés, vagy akár a munkaadó állami kedvezményekből való kizárása. Mindezekhez feltétlenül szükséges a Bizottság szerepe, amely a tagállamokat az intézkedések meghozatalára sarkallhatná.
A részmunkaidőben dolgozó nők különösen hátrányos helyzetben vannak a férfiakhoz képest, ezért a szakbizottság sürgős intézkedéseket vár a részmunkaidős bérek közötti szakadék megszüntetésére is. Emellett a jelentésben szerepelt egy olyan kezdeményezés is, melyben azt kérik, az európai intézmények „szervezzék meg az egyenlő fizetések európai napját, amelyen az európai nők ugyanazért a munkáért átlagosan ugyanannyi fizetést kapnának, mint amennyit a férfiak átlagosan kapnak”
Bauer Edit: hatékonyabb szabályozást akarunk!
A néppárti képviselő hangsúlyozta, a fizetésekben rejlő különbségek oka többrétű. Egyaránt lehetnek egyéni vagy strukturális jellegűek; többek között a család és a karrier összehangolásának feltételei, valamint a sztereotípiák is jelentős szerepet játszanak a díjazásbeli különbségek fennmaradásában. Egy korábbi bizottsági elemzés szerint ezek a különbségek leginkább az egyén korával, a munkával eltöltött évek számával és az iskolázottság mértékével hozható kapcsolatba, és ezek alapján lineárisan emelkednek.
Bauer Edit arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenleg érvénybe lévő jogi szabályozások kevéssé bizonyulnak hatékonynak. Elmondta, annak ellenére, hogy az okok többsége a törvényhozás hatáskörén kívül van, az Európai Parlament csak a jogi szabályozás eszközével tud élni. „Ebben a kérdésben tehát mindenkinek megvan a saját felelőssége - a miénk az, hogy egyértelmű jelzést küldjünk, hogy jobb, hatékonyabb szabályozást akarunk a munkaerő-piaci viszonyok igazságosabbá tétele érdekében.” – mondta Bauer Edit. 
