Hirdetés
Több európai parlamenti képviselő fejezte ki megdöbbenését Berlusconi fenyegetése hallatán, egyikük egyenesen „vérlázítónak” nevezte az olasz politikus kirohanását.
A legújabb perpatvar, amelyben Berlusconi főszerepet játszik, nem más, mint a hónapok óta folyó olasz belpolitikai huzavona „nemzetközi színtérre terelése”. Berlusconi számos európai újságot fogott perbe, amiért azok rendszeresen cikkeztek az olasz miniszterelnök és egy kiskorú, illetve egy prostituált viszonyáról.
Berlusconi cáfolta azokat az olasz sajtóhíreket is, melyek szerint az Európai Bizottság közvetett módon Olaszországot bírálta azzal, hogy az olasz és a máltai hatóságoktól információt kért a nemrég Líbiába visszaküldött, afrikai kivándorlókkal teli hajóról.
Dennis Abbott, a Bizottság regionális politikáért felelős szóvivője is megerősítette, hogy ilyen kérelemmel fordultak a két tagállamhoz. „Az efféle esetekben a megszokott eljárás részét képezi az információkérés” – tudatta sajtótájékoztatóján. „A Bizottság segíteni szeretne, ehhez pedig pontos tájékoztatásra van szükség.”
Berlusconi mindazonáltal azt állította, hogy az olasz médiában a „manipulált” bizottsági szóvivők nyilatkozatainak következményeként terjedtek el a kellemetlen hírek.
A lengyelországi Gdańskban – ahol az uniós vezetők a második világháború kitörésének hetvenedik évfordulójára emlékeztek meg (EurActiv.hu 2009.08.31.) – az olasz politikus újságírók előtt jelentette ki, hogy az ügyet napirendre kívánja vinni a következő EU-csúcson. Hozzátette, hogy a téves információt közzétevő bizottsági tisztségviselők azonnali menesztését fogja követelni.
„Álláspontom világos és félreérthetetlen: a szavazás megtagadásával eredményesen tesszük működésképtelenné a [tagállami kormányképviseletek részvételével ülésező] Tanácsot mindaddig, amíg nem születik megállapodás arról, hogy a biztosok és a biztosi szóvivők egyetlen témában sem szolgálhatnak nyilvános tájékoztatással” – mondta Berlusconi.
Az olasz miniszterelnök szerint csupán az Európai Bizottság elnöke és az elnök szóvivője lenne jogosult a nyilatkozattételre.
„Javasolni fogom, hogy a hosszú évek óta ezt a gyakorlatot követő biztosokat és biztosi szóvivőket végérvényesen kirúgják” – nyilatkozta. „Olyan dologról van szó, ami felett nem lehet többé szemet hunyni, hiszen ezáltal minden tagállami ellenzék kezébe egy igazából nem is létező fegyvert adunk” – magyarázta a milliárdos vagyonnal rendelkező médiamogul.
Egy tapasztalt európai parlamenti képviselő megbotránkozását fejezte ki. „Úgy gondoljuk, egy tagállam kormányfőjéhez egyáltalán nem illő dolog effajta követelésekkel előállni. Berlusconi ismételten mélyen Európa-ellenes felfogásáról tett bizonyságot” – állapította meg Martin Schulz, az Európai Szocialisták parlamenti csoportjának vezetője.
„Felszólítjuk az EU soros elnökségét és Barroso bizottsági elnököt, hogy haladéktalanul utasítsák el ezt az európai intézmények elleni felháborító támadást” – tette hozzá.
Az olasz kormány kivételesen érzékeny a menekültpolitikáját érő bárminemű kritikára. Ignazio La Russa védelmi miniszter májusban „embertelen” és „büntetendő” baloldalinak nevezte az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának helyi szóvivőjét, az illető hölgy bíráló megjegyzései miatt.
Laura Boldrini ENSZ-szóvivő hétfőn (augusztus 31.) megvádolta Olaszországot, hogy olasz felségvizekről anélkül küldtek vissza egy menekülteket szállító hajót, hogy bármi esélyt is adtak volna a menedékjog kérésére. Az ügyet „rendkívül súlyosnak” nevezte, az olasz hatóságok állítása szerint viszont a szóban forgó hajó nem olasz, hanem nemzetközi vizeken tartózkodott.
Az Európai Unió tisztában van a menekültkérdés súlyosságával, ezért fokozott erőfeszítéseket tesz a minél kedvezőbb megoldás megtalálása érdekében. A Bizottság ma (szeptember 2.) egy „közös uniós letelepítési program” létrehozására tett javaslatot. A kezdeményezés célja, hogy a harmadik országokból az EU-ba érkező menekültek számára hatékonyabb védelmet biztosítson, és elősegítse letelepítésüket.
„A Bizottság ma fontos lépést tett, amely egyben a nagyszámú menekültet befogadó harmadik országok iránti elkötelezettségünk ékes bizonyítéka” – foglalta össze Jacques Barrot, a szabadságért, biztonságért és a jog érvényesüléséért felelős biztos.
A világ menekültjeinek zöme a származási országához közeli afrikai, ázsiai vagy közel-keleti régióban talál menedéket. A letelepítés – azaz a menekültek első menedék országból egy másik országba szállítása – csak végső megoldásként jöhet számításba. Olyan esetekben alkalmazzák, mikor a menekültnek nincs módja a származási országába való visszatérésre, és a menedék ország sem biztonságos többé.
A harmadik országokból az Unióba érkező menekültek letelepítését tehát meg kell különböztetni attól, amikor az EU-n belüli szolidaritás jegyében menekülteket telepítenek az egyik uniós tagállamból a másikba. Ez utóbbi tekintetében a Bizottság önálló kezdeményezéseket indít, mint például a nemzetközi védelmet élvező személyek Máltáról más tagállamokba történő áttelepítése.
A „közös uniós letelepítési program” célja a tagállamok közti politikai és gyakorlati együttműködés erősítése, ezáltal pedig a letelepítés eredményességének és költséghatékonyságának fokozása. A menekültek letelepítésében való részvétel az új program keretében továbbra is önkéntes alapon történne.
Az elképzelés gyakorlati megvalósításának alapja a letelepítési tevékenység összehangolása és a rendszeres konzultáció lenne. E célból egy Európai Menekültügyi Támogató Hivatalt állítanának fel, amely a letelepítendő menekültek kiválasztásával, illetve fogadásával kapcsolatos teendőket koordinálná. A tagállamok előre meghatároznák éves telepítési prioritásaikat, továbbá az Európai Menekültügyi Alaptól kapott pénzügyi támogatás hatékonyabb felhasználása is lehetővé válna.
Olaszország és Málta, mint a menekültek „legkedveltebb” célországai, már alig várják, hogy történjen valami az ügyben. Nézetük szerint ugyanis ebben a kérdésben korántsem lehet európai szolidaritásról beszélni.
Dennis Abbott bizottsági szóvivő is elismerte: „Egyes országok szemünkre hányhatják, hogy az Unió egységes fellépése nem kielégítő, és az adatokból is egyértelműen kitűnik: talán többet is tehetnénk”.
Jacques Barrot azokat igyekezett megnyugtatni, akik egy EU-ba zúduló menekültáradattól tartanak. Kijelentette, hogy csakis azon személyeket fogják befogadni, akiknek „valóban szükségük van a nemzetközi védelemre”.
Háttér
Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök a szerelmi életét és hangos visszhangot keltő válását övező nyilvános viták ellenére is megerősítve került ki a júniusi európai választásokból (EurActiv.com 7/05/09).
A Berlusconi által vezetett jobbközép Szabadság Népe (PDL) párt fölényes többséget élvez Olaszországban, és sikeresen növelte az ellenzéki Demokrata Párttal (PD) szembeni előnyét.
Ennek következtében az Európai Parlament EPP csoportjában 24-ről 34-re emelkedett az olasz képviselők száma, így Angela Merkel Kereszténydemokrata Pártját (CDU) leszámítva az olasz jobboldal büszkélkedhet a legnépesebb nemzeti EP-delegációval (EurActiv.com 8/06/09). 
