Hirdetés
Az Európai Bizottság jelenlegi, és várhatóan jövendő elnöke pénteken (szeptember 4.) újságírók egy kisebb csoportja előtt fejtette ki bővebben, melyeket tartja az elkövetkezendő öt év legfontosabb „politikai vezérelveinek”. Barroso ezen a héten az Európai Parlament képviselőinek támogatását kívánja megszerezni, mivel a testület ebben a hónapban szavaz az elnökjelöltről.
„Hallgatni akarok”
„Mindenki meghívott engem, még azok is, akik ellenem vannak”, mondta Barroso, kifejezvén ezzel elégedettségét a felől, hogy a szeptember 8-9-én tartandó meghallgatásokon az Európai Parlament összes politikai csoportja előtt megjelenik.
Arra a kérdésre válaszolva, sajnálja-e, hogy a meghallgatások – a Zöldekén kívül – zárt ajtók mögött zajlanak majd, Barroso azt felelte, hogy néha „némi bizalmasság” segít, hogy jobban megértsük egymást.
Ragaszkodott ahhoz, hogy egyrészt „hallgatni” megy a Parlamentbe, másrészt azért, hogy programját képező új ötleteket mutasson be, mely az „Európa-párti erők konszenzusát” is megszerezheti.
Hangsúlyozta, hogy a 41 oldalas dokumentumot ő maga írta, munkatársai segítségével.
Az EurActiv azon kérdésére, hogy az Európa-párti erők magukba foglalják-e a brit konzervatívokat, akik idén szakítottak az Európai Néppárt főáramával, hogy megalakítsanak egy új anti-föderalista csoportot, Barroso azt mondta, nem az ő feladata kibocsátani „a jó európaiság igazolványát”.
Barroso biztosította hallgatóit afelől, hogy nem dogmatikus, mondván, tudja: a kommunisták, mint Altiero Spinelli vagy a konzervatívok, mint Lord Cockfield egyaránt gazdagon hozzájárultak az európai projekthez.
Barroso továbbá kitartott amellett, hogy már bebizonyította, képes úgy irányítani az Európai Bizottságot, mint egy politikai testületet, amelyet nem hatják át a politikai preferenciák.
„Az én öt éves vezetői kultúrám mellett, sosem lehetett olyan megosztottságot látni a Bizottságban, hogy a liberálisok a szocialisták ellen, vagy a szocialisták a kereszténydemokraták ellen [dolgoztak volna]. Számomra a Bizottság Európa pártja” – mondta Barroso francia nyelven.
Nem a nagy országok szolgája
Többen is amiatt kritizálták az elnökjelöltet, hogy az általa vezetett Bizottság túlságosan előzékeny volt a nagy EU tagállamokkal szemben. Barroso ezeket a feltételezéseket „alaptalannak, igazságtalannak és helytelennek” nevezte.
„Több vitám volt a nagy tagállamokkal, mint a kisebbekkel” – mondta.
Barroso finom humorral hárította el azokat a kérdéseket, melyek az elmúlt öt év „örökségét” firtatták, illetve, melyben az újságírók azt kérték tőle határozza meg saját politikájának karakterét: látnoki optimizmus, vagy pragmatikus tisztánlátás jellemezte-e. A Bizottság vezetésére másodjára is jelölt portugál politikus leszögezte, nem akar magáról múlt időben beszélni, mivel 53 évesen fiatalnak tartja magát.
„A klímaváltozás ügye volt messze a legnagyobb siker”
„De hogyha eme Bizottság – egy újraegyesített Európa első Bizottságának – örökségéről kérdeznek, a szakpolitikák szempontjából a klímaváltozás ügye volt messze a legnagyobb siker.”
„Jelenleg a világon mi vagyunk az elsődleges mérvadói a klímaváltozás elleni küzdelemnek. Ez az én Bizottságom a javaslata volt, és mellesleg néhány tagállamot nem volt könnyű meggyőzni, de sikerült.” – mondta Barroso.
Lehet, hogy van egy víziónk, de kénytelenek vagyunk pragmatikus úton megvalósítani, magyarázta Barroso, emlékeztetvén arra, hogy Jean Monnet sem mondta: „Hozzuk létre az Európai Egyesült Államokat!”, hanem összefogást kezdeményezett a kulcsfontosságú szén- és acéliparban. Barroso szerint a jelenlegi Bizottság valami hasonlót tett a klímaváltozás és az energiabiztonság terén, csak éppen a 21. század kezdetén.
„A Szén és Acélközösség létrehozása a korábbi két ellenfél, Németország és Franciaország megbékélésére szolgált […] Őszintén szólva, néhány európai ország nem volt olyan lelkes a tennivalók között a klímaváltozással kapcsolatban, de érdekelte őket az energiabiztonság. Úgyhogy összekapcsoltuk a kettőt,” – mondta Barroso, hozzátéve, hogy Európában gyakran inkább a nagyobb volumenű célkitűzések megvalósítására van lehetőség, míg a kisebb ambíció hamar elillan.
„Ha a Bizottság csak egy, a klímaváltozás kérdését kezelő program napirendre tűzését javasolná, akkor nagyon nehéz lenne konszenzusra jutni,” mutatott rá Barroso.
A Lisszaboni Szerződés késedelme „aggasztó”
Barroso aggodalmait fejezte ki a Lisszaboni Szerződés ratifikálásának késedelmét illetően, és immár nyíltan beszélt annak lehetőségéről, hogy meghosszabbítsák a jelenlegi Bizottság mandátumát. Az ötéves ciklus november 23-án ér véget, de a jelölt szerint a jelenlegi testület gondját viselheti az Uniónak, amíg a Szerződés ügye tisztázódik.
„Igen, aggódom […] ha nincs meg a szükséges jogi háttér, fennáll a lehetősége annak, hogy egy gondnoki szereppel bíró Bizottság legyen, és ez nem jó. Ezért nem tartom jó ötletnek elhalasztani olyan döntéseket, melyeket már most is meghozhatnánk.”
Barroso elmondta, az EU intézményi stabilitása kiváltképpen fontos a közelgő koppenhágai ENSZ-konferencia miatt, amely a klímaváltozással foglalkozó Kiotoi Jegyzőkönyv jogutódját hivatott megnevezni.
„A koppenhágai értekezlet decemberben lesz. Ez egyike az eddigi évek legfontosabb globális tárgyalásainak, és attól félek, hogy a Bizottság nem lesz képes megjelenni teljes erejével politikailag, de még jogilag sem.”
Ebből az okból kifolyólag, közölte Barroso, „amint a Bizottság összetételének kérdése megoldódott”, sürgetni fogja a tagállamokat, hogy „oldják meg a többi kérdést” – nemcsak az ír népszavazás ügyét, de hogy kérjék a többi a tagállamot – Csehországot, Lengyelországot és Németországot –, hogy döntsenek a Lisszaboni Szerződés ügyében.
Egy friss felhatalmazással bíró európai bizottsági elnök nagyobb tekintéllyel bír, hogy megoldja ezeket a problémákat – tette hozzá.
Üzenet Írországnak
Ami Írországot illeti, Barroso reméli, hogy az írek emlékeznek majd azokra az erőfeszítésekre, melyeket Európa azért tett, hogy a jelenlegi gazdasági válságból kilábaljanak.
Bár Írország mindössze 1 százalékát adja az EU GDP-jének, az Európai Központi Bank tartalékainak 15 százalékát kapta segítségként a pénzügyi válság idején, közölte Barroso. Ha Írország nem lenne tagja az Uniónak és az euro-övezetnek, akkor Izlandhoz hasonlóan ma az államcsőddel kellene szembenéznie, mutatott rá az elnökjelölt.
„Még az egész pénzügyi válság előtt az izlandi miniszterelnök azt kérdezte tőlem, hogy országa csatlakozhat-e az euró-övezethez anélkül, hogy belépne az EU-ba”, árulta el Barroso. Az elnökjelölt leszögezte, hogy ez a jelenlegi EU szerződések értelmében lehetetlen.
„Most pedig Izland EU-tagállam szeretne lenni. Nagyon fontos dologról van tehát szó”, mondta Barroso, majd hozzátette, miután minden más érv csődöt mondott, Írország számára a legésszerűbb érv az, hogy az „igen” voks egyben a munkára való szavazat.
