Hirdetés
A szlovák államnyelvtörvény eredeti változatát 1995-ben alkották meg, majd többször módosították, legutóbb június végén. A szlovákiai magyar kisebbség, a magyar Külügyminisztérium és a magyar Országgyűlés házelnöke egyaránt elmarasztalta a pozsonyi döntést.
„Egyáltalán nem tartom indokoltnak az effajta reakciót, hiszen semmi szokatlant vagy különöset nem tettünk” – idézi Robert Ficot a szlovák SITA hírügynökség . A törvénymódosítások elfogadása miatt azonban a szlovák és magyar kormányfő július elejére tervezett találkozója is meghiúsulni látszik. Szlovákia miniszterelnöke, illetve külügyminisztériuma szerint a találkozó elhalasztásának nem lenne semmi oka.
A törvénymódosítás talán legnagyobb felháborodást kiváltó része a jogszabály be nem tartására vonatkozó szankciók bevezetése. Az államnyelvtörvény 1999-es módosítása alkalmával is terítéken volt egy hasonló javaslat, akkor azonban nem került bele az elfogadott szövegbe. A mostani módosítás értelmében, amennyiben a jogszabálynak ellentmondó állapotot bizonyos határidőn belül nem szüntetik meg, a szabálysértőre 100-tól 5000 euróig terjedő pénzbírság szabható ki.
Nemzetközi kérdés, vagy belügy?
Miroslav Lajčák, Szlovákia nemrégiben kinevezett külügyminisztere megengedhetetlennek tartja, hogy egy másik állam beavatkozzon a szlovák jogalkotás folyamatába. Magyarország reakcióját szintén elhibázottnak véli. Úgy látja, a szlovák kormányfő elfogadása a magyar fél számára politikai problémát jelent, amely problémát Magyarország határain belül kell megoldani.
A magyarországi politikusok egyöntetűen bírálták a nyelvtörvényt. A Külügyminisztérium a módosítások jóváhagyásának napján írásbeli nyilatkozatot tett közzé, melyben sajnálatát fejezi ki, amiért „a szlovák parlament [...] nemzetközi jogi tekintetben több ponton aggályos, politikai üzenetét tekintve pedig kétséges döntést hozott”.
A Külügyminisztérium álláspontja szerint a szlovák törvénymódosításban “nem sikerült feloldani az ellentmondást a magyar-szlovák alapszerződés”, továbbá számos nemzetközi szerződés szlovákiai alkalmazására vonatkozó ajánlásaival.
A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásával Szlovákia elfogadta a Chartában foglaltakat, többek közt azt, hogy megszüntet “minden indokolatlan megkülönböztetést, kizárást, megszorítást vagy előnyben részesítést, amely valamely regionális vagy kisebbségi nyelv használatát érinti, és célja az, hogy e nyelv megőrzésétől vagy fejlesztésétől elbátortalanítson, vagy azt veszélyeztesse”. A szlovák kormány meggyőződése, hogy a törvény elfogadásával nem csorbulnak az egyébként is magas színvonalú kisebbségi jogok.
A szlovák parlament elé beterjesztett módosító indítvány szerint az emlékművek és emléktáblák feliratait elsőként szlovákul kellett volna feltüntetni, az államnyelvtől eltérő nyelvű szöveg ezután következhetett volna, a szlovákkal megegyező vagy kisebb betűtípussal szedve. Ettől, a törvény végleges változata értelmében, bizonyos esetekben el lehet térni.
Az enyhítés annak köszönhető, hogy a Budapest és Pozsony közötti vita hatására a szlovák fél ígéretet tett a kifogásolt részek felülvizsgálatára. Magyar részről azonban nem ez volt az egyetlen elfogadhatatlan pont, ezért a szlovákiai magyar parlamenti képviselők számára a módosító javaslat egésze továbbra is elfogadhatatlan maradt. Szili Katalin, a magyar parlament házelnöke levélben fordult szlovák kollégájához a zárszavazás elhalasztása végett – eredménytelenül.
A nyelvtörvény tartalma
A június 30-i voksoláson a 150 tagú Nemzeti Tanács (a szlovákiai parlament hivatalos elnevezése) 136 jelen levő képviselője közül 79-en támogatták az államnyelvtörvényt módosító javaslatokat.
Szeptembertől tehát a nyilvánosság tájékoztatását szolgáló feliratok, reklámok, hirdetmények szövege – többek között a repülőtereken, vasút- és autóbusz-állomásokon, éttermekben – elsőként szlovákul lesz olvasható, a tartalmilag azonos idegen nyelvű változat ez után, kisebb vagy ugyanakkora betűmérettel lesz feltüntetve.
A földrajzi neveket szlovákul kell használni, más nyelvű megnevezésük a szlovák alak után, zárójelben következhet. Az, hogy ez a rendelkezés a kisebbségi sajtóra is vonatkozik-e, a jogszabály ellentmondásos szövegéből nem derül ki egyértelműen.
A nemzetiségi iskolákban a dokumentációt két nyelven – tehát szlovákul is – kell vezetni, korábban erre csak pedagógiai dokumentáció esetében volt szükség.
Az államnyelvtörvény legtöbb rendelkezésének betartását a kulturális minisztérium kívánja ellenőrizni. A csehek a Szlovákia területén élő más kisebbségeknél kedvezőbb helyzetben vannak, mivel „azon személy, akinek anyanyelve az államnyelv szempontjából megfelel az alapvető megérthetőség követelményének”, továbbra is használhatja anyanyelvét a törvény által szabályozott területeken. A cseh és a szlovák nyelv nagymértékben hasonlítanak, beszélőik szinte tökéletesen megértik egymást.
A törvény kimondja, hogy az államnyelvtörvény kodifikált formáját a szlovák Kulturális Minisztérium hagyja jóvá, illetve teszi közzé honlapján. Ez utóbbira még nem került sor, az említett honlapon a jogszabály 2007-ben módosított változata szerepel.
Megrovás virágnyelven
Szabó Vilmos magyar államtitkár július 2-án többek között a Szlovákiában elfogadott államnyelvtörvényről is tájékoztatta német partnerét. Gernot Erler német külügyi államminiszterrel egyetértettek abban, hogy a közép-európai térségben megerősödtek a nacionalista tendenciák. Szabó Vilmos szerint ez veszélyeztetheti az uniós tagállamok közötti együttműködést, ezért az Európai Uniónak és más, a kisebbségek védelmével foglalkozó intézménynek is foglalkoznia kell a jelenséggel. Erler nem utasította el konkrétan a szlovák jogszabályt
Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja is hasonló óvatossággal nyilatkozott. “Vannak bizonyos védett értékeink, például a kisebbségek tisztelete, illetve az ország önállóságának tisztelete. Mindennek az EU szellemében kell történnie” – idézi az MTI a spanyol politikust.
A kisebbségek jogainak egységes, EU-szintű szabályozása mindazonáltal még nem valósult meg. A tagállamok vonakodnak az uniós hatáskörök egyre nagyobb mértékű kiterjesztésétől, a kisebbségi jogok pedig egyébként is „lőporos hordónak” számítanak. Nem kevésbé hátráltatja a folyamatot továbbá, hogy a magyarországi roma kisebbség problémái gyökeresen eltérnek a spanyolországi baszkok, vagy az Egyesült Királyságon belül élő walesiek problémáitól.
Vonatkozó nemzetközi és közösségi jogi szabályok
A nemzetközi jogban e területen végbement fejlődés uniós szinten egyelőre várat magára. Kötelező erejű közösségi jogszabályok hiányában a szlovák államnyelvtörvény sem nevezhető egyértelműen közösségi jogba ütközőnek.
A jog erejével élve erről legfeljebb az Emberi Jogok Európai Bírósága, ismertebb nevén a Strasbourgi Bíróság dönthetne, melynek alapszerződése szintén tartalmazza a nyelvi megkülönböztetés tilalmát (14. cikk). Strasbourghoz azonban csak abban az esetben fordulhat valaki, ha a jogsérelem már megtörtént és az illető a saját országában már minden jogorvoslati fórumot kimerített. Az emberi jogi bíróság tehát várhatóan még jó darabig nem foglalkozik a kérdéssel.
Az Európai Unióban a kisebbségvédelem szempontjából jelentős szerepet kap a diszkriminációellenesség politikája. Ez azonban nem terjed ki a nyelvi közösségen alapuló hátrányos megkülönböztetésre. Az uniós intézkedések alapján a kisebbségi nyelvek támogatása elsősorban kulturális feladatként értelmezhető.
Az EU az Alapjogi Chartában deklarálja, hogy „tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget”. Az Európai Parlament több határozatot fogadott el a regionális és kisebbségi nyelveket támogató intézkedésekről. A fő hangsúly mégis a többnyelvűségre, mint „az Európai Unió meghatározó és nélkülözhetetlen alkotóelemére” helyeződik.
A kisebbségi és a kisebbségi nyelvhasználati jogok kényes területén az EU egyelőre nem vezetett be egységes normarendszert. Ugyan az uniós tagállamok zöme részese a legfontosabb vonatkozó nemzetközi egyezményeknek, a közösségi jogalkotás csupán korlátozottan reagált az 1989 után megerősödött kisebbségvédelmi törekvésekre.
A kisebbségek jogait azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, az EU számos közösségi politikájában – ha közvetett formában is – felfedezhető a probléma kezelésére való törekvés.
