Hirdetés
Nehéz két nap vár az EU állam- és kormányfőire a hét második felében (október 29-30.). Az ő feladatuk lesz ugyanis, hogy egy mindenki számára elfogadható álláspontot alakítsanak ki a klímafinanszírozás ügyében.
Ahogy egyre közeledik a koppenhágai klímacsúcs, egyre növekszik a nyomás, hogy a tagállamok konszenzusra jussanak a fejlődő országoknak nyújtandó klímatámogatás pontos mértékéről. A döntést már idén tavasszal egyszer elnapolták, és a júniusi EU csúcstalálkozón is csak arról határoztak, hogy majd októberben döntenek.
Az Európai Unió vezető szerepet kíván játszani az ENSZ keretei között zajló klímatárgyalásokon, ehhez azonban példaértékű lépésként konkrét javaslatot kell tennie arra vonatkozóan, mekkora összeggel kívánja segíteni a fejlődő országok kibocsátás-csökkentését, illetve a klímaváltozáshoz való alkalmazkodását.
Egyre valószínűbb azonban, hogy az EU nem tudja teljesíteni a feladatot, miután ez a múlt héten a pénzügyminisztereknek sem sikerült (EurActiv.com 2009.10.21.). A megállapodást akkor a kelet-európai tagállamok blokkolták, akik azt szeretnék, ha az ENSZ klímaszerződés életbe lépése (2013) előtti időszakban az előzetes finanszírozás önkéntes alapon működne.
Az EurActiv diplomatáktól úgy tudja, „valós esély” van rá, hogy a klímafinanszírozás kérdése egyáltalán nem jelenik majd meg az EU-csúcson elfogadott záródokumentumban.
Brüsszelnek mindemellett megfelelő taktikát kell kialakítania arra is, hogy a fejlődő országok ne ajánlattételként tekintsék a felajánlást, és ne kezdjenek el alkudni az összegről, mondta az EurActiv kérdésére egy vezető diplomata. Hozzátette, Franciaország továbbra is arról igyekszik meggyőzni kollégáit, hogy egyelőre nem kellene pénzt tenni az asztalra.
Ha a finanszírozásról most sem születik döntés, az EU vezetőinek még egy esélye lesz megállapodni a december 10-11-i Európai Tanács ülésén. Bár az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) globális csúcstalálkozója már december 7-én elkezdődik, csak 17-én zárul, így a konszenzus még éppen időben jönne létre.
A svéd elnökség igen aktív
Svédország nem híve az elkapkodott felkészülésnek és szervezésnek. Az elnökségi naptárban rengeteg munkacsoport találkozója van bejegyezve erre a hétre, a Tanács tematikus tagolásának megfelelően jóformán minden egység figyelmet kap, és ennek megfelelően folynak a háttérmunkálatok az EU csúcs előkészítéséhez, melyet a soros elnökséget vivő miniszterelnökként, Fredrick Reinfeldt vezet majd.
Reinfeldt várhatóan minden, az elnökség kezében álló eszközt megmozgat majd, hogy megállapodás szülessen. A svéd kormányfő arra alapoz, hogy a tagállamok a G20-ak pittsburghi találkozóján felvetett számokat erősítik meg a csúcstalálkozón. Véleménye szerint ez „életbevágóan fontos”, hiszen e nélkül az egész ENSZ klímacsúcs sikere kérdésessé válik.
„Ha Európa nem teszi le az asztalra ezt a kezdeményezést, akkor nagyon nehéz lesz a gazdag világ más részeit erre ösztönözni, (…), és e nélkül a felemelkedő gazdaságok sem fogják [a finanszírozás nélkül] teljesíteni a kívánt csökkentési célokat.” – mondta Reinfeldt.
Mivel a múlt héten a környezetvédelmi miniszterek sem jutottak egyről a kettőre (EurActiv.com 2009.10.21.), a svéd környezetvédelmi miniszter, Andreas Calgren rendkívüli Környezetvédelmi Tanácsot tervez novemberre, hogy még egyszer szembesítse a tagállamokat a kérdés súlyosságával, tudta meg az EurActiv. A svédek tehát feszülten várják a csütörtök-pénteki csúcstalálkozó eredményét, hogy szükség lesz-e az extra találkozóra, vagy sem.
Az elhasználatlan egységek problémája
A klímafinanszírozás kérdése mellett fejtörést okoz az uniós vezetőknek a Kiotói Jegyzőkönyvből hátramaradt, felhasználatlan kibocsátási kvóták kérdése is (EurActiv.com 22/10/09). Az Európai Uniónak, de főleg a kelet-európai tagállamoknak a rendszerváltást követő gazdasági struktúraváltás miatt ugyanis temérdek mennyiségű felhasználatlan kibocsátási kvótája, hivatalos nevén „kibocsátható mennyiségi egysége” (Assigned Amount Units – AAU) van.
Lengyelország például ragaszkodik hozzá, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv 2012-ben esedékes lejárta után is eladhassa megmaradt kvótáit, míg Németország szerint az összes fennmaradó egységet törölni kellene.
Sok múlik majd azon, hogy Németország hajlandó lesz-e engedni a lengyel követeléseknek, mind ebben, mind pedig a klímafinanszírozás ügyében, vélik uniós diplomaták.
