Hirdetés
Az alábbiakban Kristalina Georgieva, az Európai Bizottság humanitárius segítségnyújtásáért felelős biztosának az EurActiv.hu részére eljuttatott cikkét olvashatják.
"A humanitárius dolgozók szakmája nehéz – manapság lángok és áradások közepette láthatjuk őket. De a legveszélyesebb munkája azoknak van, akik a konfliktusövezetekben dolgoznak. Tudta, hogy tavaly több humanitárius segítséget nyújtó személy halt meg munkavégzés közben, mint ENSZ békefenntartó? Tudta, hogy egy évtized alatt háromszorosára nőtt azon férfiak és nők száma, akik humanitárius segítségnyújtás közben vesztették életüket – az 1999. évi 30-ról 2009-ben 102-re –, az emberrablások száma pedig 20-ról 92-re nőtt?
Ezek a statisztikák számomra is ismeretlenek voltak egészen addig, amíg az Európai Unió (EU) humanitárius segítségnyújtásáért felelős biztosává nem neveztek ki. Azóta sok olyan helyet keretem fel, ahol az emberek nap mint nap kockáztatják biztonságukat. Tavaly júniusban az uniós támogatással megvalósuló dárfúri humanitárius segélyprojektek helyszínére látogattam. Találkoztam humanitárius segítséget nyújtó személyekkel Nyala városában, az egyik olyan helyszínen, ami darfúri léptékben igen ritka, mert viszonylag biztonságosnak számít. Látogatásom után két nappal az ott dolgozó humanitárius személyzet két tagját elrabolták. Szerencsére azóta szabadon engedték őket, de továbbra is komoly aggodalomra ad okot az ott dolgozók személyes biztonságának megőrzése.
Manapság a humanitárius segítséget nyújtók egyre nagyobb biztonsági kockázatokkal szembesülnek: zaklatásnak, állandó fenyegetéseknek, az emberrablás veszélyének, sőt gyakran életveszélynek vannak kitéve. Csupán néhány napja történt, hogy Afganisztánban nyolc külföldi humanitárius munkást brutálisan meggyilkoltak. Egy másik idei támadásban hat segélymunkás vesztette életét Pakisztánban. Szakmabeliek voltak, akik nem saját meggondolatlanságuk, hanem mások hidegvérrel elkövetett cselekedetének áldozatai lettek. Az ijesztő igazság az, hogy a humanitárius munkát végzők egyre gyakrabban válnak célponttá, holott munkájuk lényege éppen abban állt, hogy a hadviselő felek hagyományosan „elfogadták” őket, és szigorúan betartották a semlegesség, a függetlenség és a megkülönböztetéstől való mentesség humanitárius elveit rájuk vonatkozóan. A mai konfliktusokban azonban egyre nagyobb kihívásokkal kell szembenézniük. Néhány esetben azért válnak célponttá a humanitárius dolgozók, mert zavaró „szemtanúnak” tekintik őket a civilek ellen elkövetett atrocitások során. Így esett a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részében. Más esetekben, mint például Afganisztánban, a támadók politikai vagy ideológiai szempontok miatt törnek az életükre. Néhány helyen a humanitárius dolgozók elrablása jövedelmező gazdasági vállalkozássá vált. Bármi is legyen a mögöttes szándék, ezek a cselekedetek nemcsak a megtámadottaknak ártanak. Az emberiesség és a szolidaritás vallástól, kultúrától, fajtól vagy politikai meggyőződéstől független, univerzális értékeibe vetett bizalmunkat is lerombolják.
A humanitárius segítséget nyújtó személyek szempontjából legveszélyesebb helyek, mint Afganisztán, Szomália vagy Szudán, azok , ahol egyben a legnagyobb szükség van humanitárius segítségre. A humanitárius tér folyamatos romlásával pedig a humanitárius munkások gyakran szívszorító erkölcsi dilemmával szembesülnek: az áldozatok számára létfontosságú segítségnyújtást tartsák-e fenn, vagy saját életüket védjék? Ezért tartozunk a humanitárius segítséget nyújtó személyeknek többel annál, minthogy kifejezzük együttérzésünket és csodálatunkat elkötelezettségük és bátorságuk iránt. Nemzetközi szintű határozott fellépéssel tartozunk nekik, hogy megváltoztassuk a világ egyik legveszélyesebb munkájának kilátásait – és statisztikáit. Vezető humanitárius donorként és politikai szereplőként Európa teljes mértékben fel szándékozik vállalni ezt a felelősséget.
Szeptemberben az EU határozattervezetet fog benyújtani az ENSZ Közgyűlésének a „Humanitárius segítséget nyújtó személyzet biztonságáról és védelméről, valamint az ENSZ alkalmazottainak védelméről”. Együttműködő szellemben fogunk dolgozni a többi tárgyaló féllel az ENSZ-határozattal kapcsolatos közös kötelezettségvállalás lehető legmagasabb szintjének biztosítása, és a helyszínen történő hatékony átültetése érdekében. Ki fogjuk terjeszteni politikai, technikai és pénzügyi támogatásunkat humanitárius partnereinkre (az ENSZ ügynökségeire, a Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalomra és a nem kormányzati szervezetekre) biztonságuk és védelmük javítása érdekében. Mindent megteszünk – és továbbra is mindent meg fogunk tenni – annak érdekében, hogy ösztönözzük a megelőző intézkedéseket, például ismertessük a nemzetközi humanitárius jogot a konfliktusban álló felekkel, vagy foganatosítsunk gyakorlati biztonsági intézkedéseket. És ha mindez nem használ, és folytatódnak a humanitárius dolgozók ellen elkövetett bűncselekmények, támogatni fogjuk a szigorú büntető intézkedéseket. A nemzetközi egyezmények szerint háborús bűncselekménynek minősül az, ha humanitárius munkát végző személyekre lőnek. Ezért meg kell büntetni a humanitárius munkát végző személyek ellen elkövetett bűncselekményeket – igazságszolgáltatási fellépésként, de a büntetlenség elleni küzdelem erős elrettentő eszközeként is.
Augusztus 19. a humanitárius világnap. Ez a megfelelő időpont arra, hogy tisztelegjünk azon férfiak és nők előtt, akik saját életüket kockáztatják, miközben a segítségre szorulók életeit mentik meg. Ezen a napon az Európai Bizottság brüsszeli épületén óriásplakát fogja jelezni a „Ne lőj! Humanitárius munkatárs vagyok!” című európai támogató kampány kezdetét, amely arra irányul, hogy felhívja a nagy nyilvánosság és a hatóságok figyelmét azokra a veszélyekre és nehézségekre, amelyekkel a humanitárius munkatársak szembesülnek.
Nem hagyhatjuk, hogy megöljék a humanitárius dolgozókat, mert ezzel az emberiségbe vetett hit és remény is meghalna. Ne lőj! Humanitárius dolgozók vagyunk."
